 |
| Merész színtársítások. Ismét divat az aszimmetria az 50-es évek stílusában. |
Világszerte hódít az úgynevezett retro stílus. Felértékelődött az 1950-es, 1960-as évek tárgykultúrája és mindaz, amit még néhány évtizede megmosolyogtunk, a szüleink világához tartozó menthetetlenül atavisztikus dolognak gondoltunk, most ritkaságértékkel bír, komoly gyűjtőkört vonva maga köré. Az egykor futurisztikusnak és progresszívnek számító alkotásokat ma az antikvitás kategóriájába soroljuk, és ízlés-preferenciánk változása folytán nosztalgikusan viszonyulunk hozzájuk. A retro bútorok és tárgyak forgalmazása világszerte nagy üzlet, galériák szakosodnak rá.
Vajon mi az, ami az atomkorszakként aposztrofált fél évszázaddal ezelőtti világból megérinti a digitális kor emberét? A második világháború után születő tárgyak egy új életstílus szimbólumai, a modern életforma kellékei voltak. Szinte sugárzik belőlük a háború utáni évek optimizmusa, a technológiai fejlődésbe vetett hit. Ikonográfiájukban és anyagválasztásukban egyaránt ott van a korabeli társadalom jövőképe. Az atom molekuláris szerkezete a díszítőmotívumokban vagy a kor szimbólumaként emlegetett brüsszeli Atomium felépítésében egyértelműen felismerhető. Szputnyikok és szatellitek keringtek az űrben, így a futurisztikus külső a mindennapi tárgyak szintjén is követelménnyé vált. A vegyipar fejlődése nyomán új szintetikus anyagok (perspex, polipropilén) és szintetikus szálak (rayon, nejlon, terilén) jelentek meg. A progresszív előállítási technikák (a rétegelt lemez formára préselése, a műanyagok fröccsöntése, a latexhabbal bevont bútortestek) újfajta esztétikát eredményeztek.
 |
| Lekerekített élek, lágy körvonalak. |
A fiatal generáció és az állandóan új inspirációs források után kutató tervezők, vizuális szakemberek számára ez a korszak nem pusztán történeti értékkel bír, de egy olyan kapcsolódási pontot is kínál, amelynek segítségével meghaladhatók a közel másfél évtizede érvényes minimalista tárgyformálási elvek (a szigorúan geometrikus, szenvtelen, kissé szikár formák, a funkcióközpontúság). Így jöttek ismét divatba az organikus, lágy körvonalú ülőbútorok, a kapszulaformák, a harsány színek, a mintás kárpitok, az aszimmetrikus megoldások és a szoborszerű sziluettek. A retro stilisztika nyomán születő kortárs tárgyak merész, szabálytalan formáik, dinamizmusuk és individuális felhangjaik révén vitalitást és pozitív életenergiát sugároznak a potenciális vásárlók felé.
