Ismerek valakit, aki jó ideig étolajjal hajtotta régi dízelautóját, és mivel nyilván nincs egyedül, ez is hozzájárulhatott a termék elmúlt évekbeli robbanásszerű drágulásához – vázolja leleményes honfitársaink sajátos bioüzemanyag-programját Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója.
Persze ez, miután egy liter étolaj ára az elmúlt három esztendő során 250 forintról közel 500 forintig emelkedett, ma már aligha lenne nyerő stratégia. Az étolaj azonban nem extrém kivétel; az utóbbi fél évtizedben olyan hazai alapcikkek ára is 50–80 százalékkal lódult feljebb, mint a kenyér és a tej, nem beszélve a gabona- és húsárak világpiacon lezajlott lendületes drágulásáról
Éhes Ázsia
A tendencia hátterében részben a fejlődő piacokon tapasztalható hatalmas gabonaétvágy áll, valamint az a társadalmi és életszínvonalbeli változás, amelynek következtében több búzát, kukoricát és marhahúst fogyasztanak például Kínában.
Ez utóbbi különösen szembetűnő: az elmúlt húsz évben a globális marhahús-felhasználás 18 százalékkal emelkedett, Kínában viszont a 13-szorosára nőtt. Mindezek tetejébe a folyamatosan 100 dollár feletti kőolajár egyre gazdaságosabbá teszi a bioüzemanyagok előállítását, így a világ gabonatermésének mind nagyobb hányadából etanol készül.
Tartósan magas árak
Szemléletes adat, hogy miközben 2005-ben az akkor előállított 2,3 milliárd megatonna gabonából 61 százalékot megettünk, 39 százaléknyi termés pedig takarmányként hasznosult, 2010-re – az akkorra becsült 2,9 milliárd megatonnányi össztermés – 14 százaléka már bioüzemanyaggá válik, és csupán 52 százaléknyit fordítunk emberi fogyasztásra.
Mindezek alapján az elemzők tartósan magas élelmiszerárakat prognosztizálnak, és nem hisznek abban, hogy pusztán „dollársztoriról” lenne szó. A világ nyersanyagainak drágulását persze az utóbbi két-három évben a dollár gyengülése is nagyban segítette, de egy „átlagos” devizában is többszörös drágulás mutatható ki.
Nem véletlen, hogy nálunk is terjednek az agráralapok, leginkább az egyébként is slágerterméknek számító tőkevédett konstrukciók formájában. Az első élelmiszer-alapokat ez év tavaszán a K&H dobta a piacra, szám szerint eddig négyet (három forintban, illetve egy euróban jegyzettet), és miután –
Horváth István befektetési igazgató elmondása szerint – továbbra is hisznek a növekedési történetben, az ősszel újabb alappal folytatják a sort.
A Budapest Alapkezelőnél a július 4-éig jegyezhető Budapest Agrár Alap szintén garantált, de nyílt végű formában (vagyis a hároméves futamidő során bármikor hozzáférhető módon) ígér részesedést a globális agrárboomból, mégpedig várakozásaik szerint évente legalább kétszámjegyűt.
Infláció felett
Természetesen, mint minden divatos befektetési termék esetében, itt sem árt némi óvatosság. Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója is úgy véli, van még növekedési potenciál az agrártermékekben, de azért az elmúlt egy-két év drágulási üteme aligha állandósul. Az átlagos inflációt így is meghaladja majd az élelmiszerek áremelkedése, ezért a Pioneer szintén hamarosan előrukkol egy efféle konstrukcióval.
A június 9-étől jegyezhető alap mögött tulajdonképpen három népszerű „sztori” is lesz: az egyik a klímaváltozás, a másik az ázsiai kistigrisek (Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Vietnam és Thaiföld) tőzsdéi, a harmadik pedig az élelmiszerek piaca.
Az agrártermékeket tehát egyre többen és egyre fogyaszthatóbb formában tálalják a hazai alapkezelők, marketingjüket pedig egy egyszerű képlet is erősíti: ha már az ember fogyasztóként kénytelen többet áldozni egy-egy hétvégi nagybevásárlásra, a pluszkiadásai egy részét legalább hadd nyerje vissza a „kajajegyei” révén…
