Az európai kormányok több százmilliárd dollárt fordítanak bankok megmentésére és gazdasági ösztönző tervekre, így próbálva megakadályozni, hogy a válság mély depresszióba csapjon át. A párizsi meg a római kormány – e két ország mindig is gyanakvással figyelte az önjáró angolszász kapitalizmust – a jelek szerint örömmel vállal aktívabb szerepet gazdasági téren. Mindkét kormány úgy véli, hogy ezáltal leküzdheti a széles körben a kapitalizmus vadhajtásainak tulajdonított problémákat. A német kormány hozzáállása is balra tolódott el.
Mások, köztük Nagy-Britannia, valószínűleg visszatérnek a szokásos ügymenethez, mihelyst a válság enyhülni fog, jóllehet a nemzetközi pénzügyi rendszer megbízhatósága széles körben megkérdőjeleződött. A vezető hatalmak kormányfői szombaton Washingtonban tartandó találkozójukon megpróbálnak megoldásokat találni a gondokra.
Szitokszó a dereguláció
“Az emberek a politikától és az államtól várják a gazdaság és a piac hibáinak korrigálását – fogalmazott John Monks, az európai szakszervezeti szövetség főtitkára. Az események némi balra tolódást eredményeztek, ám nyilvánvalóan akadnak olyanok, nem is kevesen, akik mielőbb vissza akarnak térni a megszokott cselekvési sémákhoz.”
Néha ugyan vonakodva, de a kormányok olyan módszerekhez folyamodnak, amelyek inkább emlékeztetnek az irányított gazdaságra, semmint a Margaret Thatcher és Ronald Reagan hivatali ideje (a 80-as évek) óta Európában uralkodó liberalizmusra. A dereguláció jóformán szitokszóvá lett, a hatalmas prémiumokat zsebre vágó bankárok és a csillagászati profitot bezsebelő olajcégek pedig céltáblává váltak mind a politikusok, mind a sajtó szemében. A választópolgárok nagy része a pénzpiaci spekulációt és a bankok könnyelmű hitelezési gyakorlatát okolja a válságért.
Divatba jött az államosítás
Az államosítás, amely éveken át tabu volt az európai kormányok szemében, ma ismét divatba jött, miután egyes kormányok arra kényszerültek, hogy mentőövet dobjanak a hitelválság által megrendített bankoknak. John McDonnell, a brit Munkáspárt balszárnyához tartozó parlamenti képviselő szerint az emberek azon tanakodnak, “hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe, egyben megkérdőjelezve azt a rendszert, amely mindezt lehetővé tette. A baloldal számára ez lehetőséget kínál arra, hogy megmagyarázza a gazdasági rendszer jelenlegi működését, annak tisztességtelen voltát, és egyúttal felvázolja az alternatívákat.”
McDonnellhez hasonlóan azonban sok baloldali politikus kételkedik a kormányok által végrehajtott változtatások mélységében. Azt gyanítják, hogy mihelyst a közvetlen válság elmúlik, minden visszatér a megszokott kerékvágásba. “Aggódva figyelem a bankvilágban jelenleg zajló fejleményeket. A beavatkozás állami pénzzel történik, bizonyos mértékig helyreállítva a pénzintézetek stabilitását és profittermelő képességét…, hogy aztán három év elteltével újból nekilássanak a spekulációs üzleteknek” – füstölgött a Labour képviselője.
Káoszra figyelmeztetnek
Gordon Brown brit kormányfő korábban tíz éven át állt a pénzügyi tárca élén, s ebben a minőségében mindig is az óvatos szabályozás híve volt. Most viszont lefaragná a bankárok kirívóan magas prémiumait, és – szavakban – véget akar vetni “a felelőtlenség korának”. Kormánya máris államosított két angol bankot, és arra készül, hogy jelentős részesedést szerezzen három másik pénzintézetben.
Az Európai Unió versenyügyi biztosa, a holland Neelie Kroes októberben arra figyelmeztetett, hogy Európa “káoszba süllyedhet”, ha felfüggeszti a gazdasági versenyre vonatkozó szabályokat. Egyúttal óva intett egy esetleges szubvenciós versenyfutástól.
