A világ legnagyobb hitelminősítője által összeállított átfogó elemzés adatai szerint idén májusban a globális élelmiszerárszint átlagosan 44,3 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ezen belül a gabonafélék, amelyek a világlakosság nagy többsége számára az alapvető élelmiszerforrást jelentik, 83,2 százalékkal drágultak. A búza 68, a rizs 215 százalékkal lett drágább egyetlen év alatt.
Az S&P szerint a globális adatsorok azt mutatják, hogy a legutóbbi inflációs kiugrást túlnyomórészt az élelmiszerdrágulás okozta, amelynek hatása most már nagyobb, mint az energiahordozók áremelkedéséé. Az élelmiszer-összetevő még olyan európai EU-gazdaságokban is az infláció csaknem feléért felelős, mint Románia: itt a hitelminősítő számítása szerint az idei első negyedévi infláció 48,1 százalékát az élelmiszerek okozták.
A Standard & Poor’s szerint azonban főleg a befektetési adóskockázati szint alá sorolt szuverén adósok számára döntő jelentőségű az élelmiszer-árinfláció csillapítása, mert ebben az adóskategóriában az élelmiszer-összetevő súlya az inflációs kosárban az indonéziai 24,7 százaléktól a pakisztáni 40 százalékon át a nigériai 63,8 százalékig terjed.
Az áremelkedés másik fontos eleme – becslések szerint 30 százalékot hozzáadva a dráguláshoz – a bioüzemanyagok terjedése – áll a londoni stratégiai kutatóműhely elemzésében. A kialakult élelmiszer-inflációs helyzetben a kormányok sorsa nagyban függ attól, hogy mekkora a politikai hitelességük a lakosság körében.
Mélyen népszerűtlen, vagy instabil koalíciót alkotó kormányok megbuktatásához elég lehet egy széleskörű élelmiszer-lázadás. Ebben az összefüggésben elsősorban Pakisztán, Kamerun vagy a Fülöp-szigetek merül fel, de még Kína vagy Vietnam “jól körülsáncolt politbüróit is” megrázhatja, ha a folyamatosan növekvő városi lakosság hirtelen arra a következtetésre jut, hogy az alapvető élelmiszereket sem tudja megengedni magának.
Az élelmiszer-infláció számos, befektetési szintre besorolt, élelmiszer-többlettel bíró országban – kiemelten Oroszországban, Ukrajnában és Dél-Afrikában – is társadalmi nyugtalanságot okozhat. Vagy pedig az élelmiszer-áremelkedés megfékezésére hozott intézkedések negatív hatással lehetnek az adóskockázati alapmutatókra. A Standard & Poor’s szerint nem bölcs megoldás a nagy termelők részéről az export korlátozása vagy teljes megtiltása, mivel ez fenntartható módon nem javítja a hazai ellátást, viszont jó eséllyel negatív következményei vannak a költségvetésre és a külső fizetési egyensúlyra.
