A 86 esztendős Delors, aki 1985-1995 között, a közös valuta alapelveinek formálódása idején állt a brüsszeli bizottság élén, a konzervatív The Daily Telegraph interjújában kijelentette: az euró létrehozása során elkövetett hibák gyakorlatilag elkerülhetetlenné tették a jelenlegi adósságválság kialakulását.
A volt bizottsági elnök szerint az akkori vezetők szemet hunytak a tagországok gazdasági egyensúlyhiánya és alapvető gyengeségei felett. „A pénzügyminiszterek nem akartak meglátni semmiféle olyan kellemetlenséget, amivel foglalkozniuk kellett volna. Amikor pedig beütött a hitelválság, minden hiányosságra fény derült” – fogalmazott Delors, aki ugyanakkor nem kívánt felelősöket megnevezni, kijelentve: a történtekért „mindenkinek meg kell vizsgálnia saját lelkiismeretét”.
Az egykori EU-vezető utalást tett Németország „szigorú ragaszkodására” ahhoz, hogy az euróövezeti jegybank az inflációs veszély miatt ne támogathassa közvetlenül az eladósodott eurótagállamokat. Delors szerint az euró bajai „a pénzügypolitikai kontroll makacs germán ideájából”, a többi tagország részéről pedig „a tiszta látásmód hiányából” együttesen erednek.
Elmondta: bizonyos részben osztja azokat az aggályokat, amelyeket brit politikusok és közgazdászok már az euró létrehozása előtt hangoztattak. Jacques Delors szerint amikor „az angolszászok” azt mondták, hogy a közös valuta és annak jegybankja eredendően instabil lesz egységes állam nélkül, „abban volt valami”.
Kitérően, mégis érzékelhető pesszimizmussal válaszolt arra a kérdésre, hogy véleménye szerint az euró fennmarad-e. Felidézte Jean Monnet szavait arról, hogy amikor Európa válságba jut, abból mindig erősebben kerül ki. „Vannak azonban néhányan, és én is közéjük tartozom, akik szerint Monnet nagyon derűlátó volt” – fogalmazott a brit lapnak adott interjúban Jacques Delors.
Delors szerint az euró megmentéséhez két dolog szükséges: először „a tűzoltóknak el kell oltaniuk a tüzet”, majd új építményt kell felhúzni. Ha csak az egyik valósul meg a másik nélkül, az nem fogja meggyőzni a piacokat. Szerinte két választási lehetőség van: a tagországok vagy átruházzák szuverenitásuk egy még nagyobb szeletét az EU-ra, vagy önszántukból alávetik magukat a közösen fenntartandó fegyelemnek.
