„Utálom, amikor ez a kibaszott Híradó átcsúszik éjfél utánra” – mondta Szebeni István hétfőn éjszaka, és kedden már nem is vezette a Híradót. A műsorvezető hibázott. Meg az is, aki a felvételt – hisz az volt – adásba engedte. De ez nem mentség, csak magyarázat. Az MTVA szerint elfogadhatatlan, hogy a közmédia híradóiban, akár adásban, akár a stúdióban, akár a kollégák közötti kommunikációban ilyen stílusú beszéd előforduljon.
Az eset kapcsán számos médiás káromkodós példát hoztak már elő, mi most egy másik párhuzamra hívnánk fel a figyelmet, mert ugye kettős mérce.
Hétfőn történt szintén ugyanis, hogy Fónagy János fejlesztési államtitkár egy viszontválaszában nemes egyszerűséggel „pofán nyomta” az embereket.
Ezt nemcsak Tóbiás József tette szóvá, hanem Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke is, aki – Facebook-bejegyzése alapján – megdöbbent azon, hogy az egyébként a T. Ház tekintélyére oly érzékeny Kövér László „az alpári stílust” megengedhetőnek tartotta.
Fotó: MTI / Soós Lajos
Mondhatjuk persze erre, hogy örüljünk, hiszen van olyan törvényhozás, ahol ütnek is! Magyarországon legalább csak trágársággal vezetik le a feszültségüket, Fónagy János mentségére pedig az szólhat, hogy nála egyáltalán nem rendszeres a káromkodás. Ha az lenne, az a szókincs hiányosságára és az illető egysíkú gondolkodására utalna.
Richard Stephens a NeuroReport című szakfolyóiratban közzétett tanulmányában a trágárkodásról azt írta, hogy már az ősember is szitkozódott, éspedig azért, hogy emelje agressziószintjét és csökkentse fájdalmát. A szitkozódás a nyelv meglehetősen érzelmekkel telt formája és szinte univerzális emberi nyelvi jelenség – vélte a kutató. A magyar politikusok őt igazolják, káromkodásaik univerzálisak, pártsemlegesek.
Volt már szocialista és fideszes politikus is, aki az ellentábor képviselőjét üzekedésre szólította fel nőági felmenőjével. Akadt olyan, aki bocsánatot kért, de olyan még nem, akit párttársai ezért lemondattak volna. Magyarországon.
És most más!
Szebeni István egyébként lapunknak azt mondta: „Egyértelmű, hogy nagyot hibáztam. Ezt nem tagadom, de tudni kell, hogy a Híradó nem élőben ment. Én már otthon voltam, amikor leadták”.
„15 évet dolgoztam azért, hogy híradózhassak. Mindent jól akartam csinálni, és azért káromkodtam, mert az egyik bírósági tárgyalással kapcsolatban úgy fogalmaztam, hogy másnap folytatódik, de mivel éjfél után sugározták a Híradót, azt kellett volna mondanom, hogy ma tárgyalják tovább. Egyszerűen csak lelkiismeretesen akartam végezni a munkám, ugyanakkor mindannyian emberek vagyunk és követünk el hibákat” – állítja Szebeni, aki ma mindenképpen bemegy dolgozni, de azt egyelőre nem tudja, hogy mit fog csinálni akkor, ha valóban megválnak tőle.
