Fotó: Hír24
Az ombudsman úgy fogalmazott: “az elmúlt évtizedek és az elmúlt évek is olyan jelenségeket produkálnak, (…) amelyek hasonló kihívásokat jelenthetnek, mint ami maga a holokauszt volt”, ezekkel pedig nagyon nehéz a nemzetközi és belső jogrendszereknek megküzdeniük.
Szabó Máté úgy látja, folyamatosan újratermelődnek a totalitárius rendszerek, hiába buktatják meg azokat, mindig alakul helyettük másik.
Közölte: az uszítás, a gyűlöletbeszéd által felvetett kérdések örök problémát jelentenek, és még a művészetben is vannak olyan produktumok, amelyek szíthatják a gyűlöletet. Annak a véleményének is hangot adott, hogy a jogászi szemlélet kevés ezeknek a problémáknak a megoldásához, mert ehhez szerinte gazdasági, társadalmi, kulturális változások kellenek.
Utalt arra, hogy “a bűnbakképzés mechanizmusába nagyon nehéz beavatkozni”, mert “nehéz megtiltani az embereknek, hogy bűnbakokat képezzenek maguknak”, ugyanakkor véleménye szerint a különböző szimbólumok meggyalázása ellen erősebb jogi védelem kellene.
Örök kihívásnak nevezte az ombudsman a jogrend számára a különböző diktatúrák képviselőinek bukásuk utáni számonkérését és az áldozatok kárpótlását, meglátása szerint utóbbit “univerzális értelemben lehetetlen megoldani”, mert több állam, így Magyarország és más országok is igyekeztek ez ügyben eljárni, de “nem lehet jó példát elővenni”. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy az egykori NSZK-ban 1945 után “több vonatkozásban nagyon problematikus volt” a náci uralom alatt szolgálatot teljesítő bürokraták és technokraták felelősségre vonása.
Szemes Györgyné, az Auschwitz Táborcsoport – amelynek tagjai az esemény díszvendégei voltak – túlélője emlékbeszédében rámutatott: amikor megérkeztek a haláltáborba, megcsapta őket Auschwitz füstből, égett emberhús és csatornák szagából összeállt levegője.
Arról is megemlékezett, hogy amikor megérkeztek a haláltáborba, szétválasztották a nőket és a férfiakat, akik pedig már rabként ott voltak, azt ajánlották nekik, hogy mondják magukat idősebbnek a fiatalok, mert azzal esélyt kapnak a megmeneküléshez, ezért Mengelének, a láger orvosának egy évvel többet mondott, mint ahány éves valójában volt.
Beszélt arról, hogy miután “minden jogát elvesztett fogollyá” vált, “férfiak és vérszomjas lányok” fogadták őket a táborban, majd levetkőztették őket, és közölték velük, hogy Auschwitzból “nincs visszatérés”. Elmondása szerint a haláltábor felszabadulásakor már alig voltak életben foglyok, azok is “csontsoványan, félig halottan” várták az orosz katonákat.
A megemlékezésen bejátszották Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjára küldött videoüzenetét. Ebben elhangzott, hogy az embermentők a náci uralom alatt a biztos halállal néztek szembe, és bátorság, erkölcsi példamutatás volt jellemző rájuk. Megemlítette azt is, hogy Raoul Wallenberg svéd diplomata több tízezer üldözöttet mentett meg.
Az ENSZ-főtitkár kitért arra, hogy “idén azokra is emlékezünk, akikről kevesebbet tudunk”, pedig sokakat megmentettek, mert “példájuk segíthet nekünk egy jobb világot építeni”.
Botos János, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatóhelyettese közölte: intézményük kiállítást készített a magyar holokauszt történéseiről, amelynek keretében levelezőlapokat gyűjtöttek össze, amelyeket a nácik írattattak a foglyokkal egy Waldsee nevű nem létező helységből, hogy az elhurcoltak hozzátartozóit megnyugtassák.
Megemlítette továbbá, hogy az emlékközpontban minden órában vetítik az auschwitzi haláltáborról szóló filmet, amelyből a nap folyamán hét alkalommal adnak különböző, 22 perces részleteket.
Az eseményen bejátszották Koltai Lajos Rosenberg Dani című videoklipjét, amelyhez kapcsolódóan Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi fűzött néhány gondolatot.
A rendezvény végén koszorúzást tartottak az emlékközpontban található Áldozatok Emlékfalánál, amelyen jelenleg 166 ezer név szerepel, akikről a kutatások során megfelelő biztonsággal megállapították, hogy mikor és hol váltak a nácizmus áldozatává. A megemlékezésen részt vett mások mellett Horváth Csaba, az MSZP alelnöke és fővárosi frakcióvezetője, valamint Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete.
Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává az ENSZ-közgyűlés. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza “az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.
Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek állandó kiállítása a magyar zsidó és roma emberek szenvedéseit, üldöztetését és elpusztítását idézi fel. Az első nemzetközi holokauszt-emléknapi rendezvényt 2006-ban az Országház előtt tartották az Élet Menete Alapítvány szervezésében. A magyarországi holokauszt emléknap április 16-ára esik, miután 1944-ben ezen a napon kezdődött el az itthoni zsidóság gettókba zsúfolása.
