Éttermi gyújtogatásHelen Tidwell amerikai étteremtuljadonos két helyi fiatalt bízott meg azzal némi zsebpénz fejében, hogy verjék szét az étterem konyháját. A tulajdonos arra sepkulált, hogy a biztosító által fizetett kártérítés bőven kompenzálja majd a károkat. A fiatalok azonban túl buzgón láttak neki a rombolásnak, így egy gázvezeték elrepedt, és a robbanás következtében egyikük életét vesztette. Tidwell 30 éves börtönbüntetést kapott a bíróságtól.
Jimmie és Isom Turquitt, egy amerikai testvérpár csak segíteni akart elszegényedett alkoholista és kábítószeres honfitársai egy csoportján. Téglagyártó vállalkozásba kezdtek hát, csupa káros függőségben szenvedő alkalmazottal, még a cég elnökét is közülük választották. Mégsem az alkoholisták fogták meg ezzel az isten lábát, hanem maga a testvérpár. Az alkalmazottaknak ugyanis elképesztő mennyiségű szeszes itallal fizettek, hogy elősegítsék minél korábbi halálukat – mivel így hozzájuthattak ahhoz a félmillió dollárhoz, amely munkahelyi biztosítás gyanánt az elhunyt munkások után a cégtulajdonosoknak járt.
Ehhez hasonló, elképesztő biztosítási csalásokról számol be a Biztosítási Csalások Elleni Koalíció (Coalition Against Insurance Fraud) internetes magazinja, „A hét csalása” című, mindig frissülő rovatában. Az eset extrém példa ugyan, ám jól mutatja, hogy egyre divatosabb fejőstehénnek nézni a biztosítótársaságokat és hamis kárigényekkel extra jövedelemre szert tenni. A biztosítók azonban kezdik megunni, hogy palira veszik őket.
Drága egészségügyAz egészségbiztosítás területén még nagyobbak a csalásokból eredő károk. Egyes biztosítási tanácsadók ugyanis olyan tanácsokkal látják el a doktorokat és magukat a pácienseket, amelye4k segítségével minél jobban felpumpálhatják a biztosítási összeget. Az ügynökök megtanítják a doktorokat arra, hogy milyen apró trükkökkel számlázhatnak a biztosítóknak olyan szolgáltatásokat is, amelyeket meg sem kapott a beteg. A Koalíció felmérése szerint 1997-ben az egészségbiztosítási szektorban 54 milliárd dollárt csaltak el. (Részletek az ABC News-tól >>)
Veszélyes hazugságok
Egy angliai, közepes méretű biztosítótársaság, a Highway Insurance megelégelte, hogy ügyfeleinek egyre nagyobb része próbálja hamis kárigények alapján érvényesíteni biztosítási szerződését. Ezentúl hazugságvizsgáló géppel fogják megvizsgálni a kárbejelentéseket, és ahol valami gyanúsat találnak (az ügyfél, hangja alapján, nagyon idegesnek tűnik), rögtön elkezdik a részletes vizsgálódást.
A cég hamis kárigények osztályának vezetője, Kerry Furber tompítani próbálja a hazugságvizsgáló bevezetésének indokát: „Mi csak azokat az eseteket szeretnénk azonosítani, ahol további vizsgálat szükséges annak eldöntéséhez, hogy problémás ügyféllel van-e dolgunk.” A szakági elemzők azonban átlátnak a ködös angol fogalmazáson. A cégnek egyszerűen elege van a csalások miatt kifizetett fontmilliárdokból.
A brit biztosítók szervezete (Association of British Insurers) szerint csak az egyéni biztosítások terén a hamis kárigények éves költsége már meghaladja az 1 milliárd fontot. A Highway Insurance még ennél is jóval többre, 2,25 milliárdra értékeli az ágazatot ért éves kár nagyságát. Pontos számot azért nehéz találni, mert a cégek gyakran nem hozzák nyilvánosságra azokat az eseteket, amikor sikeresen átverték őket.
Az angol szervezet éppen ezért melegen üdvözölte a hazugságvizsgáló gép bevezetését. A tervek szerint először jövő márciusban fogják bevetni. Szóvivőjük azért megjegyezte, hogy ez nem az egyetlen üdvözítő megoldás, így a jövőben az „igazmondó” mellett a biztosítóknak más eszközöket is kell találniuk a csalások kivédésére.
Harci eszközök• Az Insurance Hunter (Biztosító Vadász) nevű szoftver használata eléggé elterjedt Nagy-Britanniában. A program a biztosítások megkötésénél és a kárigények elbírálásánál is használható, az ügyfél adatait összeveti az adatbázisban szereplő hasonló esetekkel. A gyanús eseteket külön erre a célra kiképzett alkalmazottak vizsgálják tovább.
• A The Fraud Avoidance System (CIFAS) egy adatbázis, amelyben a hírhedt biztosítási csalók névsora és az esetek pontos leírása található meg. A gyanús eseteket ezen a rendszeren lefuttatva könnyen kiderülhet, ha nem „kezdő” ügyféllel akad dolga a biztosítónak.
• Egyre több biztosító hoz létre speciális, a csalásokat vizsgáló csoportot. Az itt dolgozó szakértők nemcsak a problémás eseteket vizsgálják ki, hanem a többi alkalmazott csalók elleni kiképzésében is segédkeznek.
Csalafinta angolok
Megdöbbentő számadatok láttak napvilágot a minap Nagy-Britanniában. A brit biztosítók szervezetének megbízásából készült tanulmányból ugyanis világosan kiolvasható, hogy három angol közül kettő gondolkodás nélkül csalna a kárigény bejelentésekor, ha biztos lenne abban, hogy nem bukik le. A felmérés készítői szerint az autóbiztosítások utáni kárbejelentések 10, a lakásbiztosításoknak pedig 15 százaléka a valóságnak nem megfelelő alapon van kifizetve. (A tanulmány itt olvasható teljes egészében >>)
A potenciális csalók igen magas aránya már csak azért is érdekes, mert ezek szerint az emberek nem ismerik fel, hogy a csalásokból eredő többletköltségeket a biztosítók éppen velük fizettetik meg, a magasabb biztosítási díjak révén. Pedig a tanulmány szerint az emberek 76 százaléka tudatában van annak, hogy a biztosítási csalások meglehetősen gyakoriak.
A szervezet kiemelten sürgősnek nevezi a csalások elleni küzdelmet, és többek között ágazati feketelista felállítását, a biztosítók együttműködését és a lakosság csalókkal szemben tanúsított toleranciájának gyors csökkentését tűzte ki céljául.
A magyarok nem csalnak
Az FN megkérdezett biztosítótársaságokat és amit elárultak a magyar biztosítók csalások elleni védekezéséről, abból az látszik, hogy nálunk nem jellemző a csalás. „A kárbejelentések néhány ezrelékére tehető csak a gyanús, nem valós kárigényeken alapuló esetek száma” – érzékeltette a nagyságrendet Herbert Tímea, az Allianz Hungária Biztosító Rt. PR vezetője.
A biztosítók lehetőségeit egyébként a Biztosítási Törvény szabályozza. Kimondja, hogy a társaságoknak joguk van a szerződésben foglalt körülmények valóságáról megbizonyosodni. Az Allianz Hungária használ is biztosítási nyomozókat, de mivel rájuk a magánnyomozókra vonatkozó, meglehetősen szigorú törvényi szabályozás vonatkozik, ezért meg van kötve a kezük. (Lásd a magándetektívekről szóló cikkünket >>)
Mások a jogszabályokMagyarországon még viszonylag fiatal a biztosítási piac, így mind a jogi szabályozás, mind a társaságok tapasztalata és az emberek együttműködése elmarad a már több száz éve ezzel foglalkozó országokétól. Éppen ezért tőlünk nyugatra a csalások elleni védekezésben is előttünk járnak, Angliában például a rendőrségen külön csak ezzel a területtel foglalkozó osztály működik. Az ügyfelek adatainak védelmében Magyarországon meg kell semmisíteni minden információt, ha egy szerződés nem jön létre a biztosító és az ügyfél között. Ez azonban akadályozza a megelőzést is, mert lehetetlenné teszi, hogy egy olyan lista készüljön, amely éppen az ilyen, csalógyanús személyek neveit tartalmazza. Így ha valaki nem tud szerződést kötni, mert az egyik társaság csalónak véli, nyugodtan próbálkozhat egy másik biztosítónál.
Bár kevés csalással találkoztak, Herbert Tímea azért elárulta, hogy kísérleti megoldásokkal ők is próbálkoznak: egy, az adatbányászaton (data mining) alapuló számítógépes program segítségével jó eséllyel ki tudják szűrni a gyanús ügyeket. Amikor ügyfelük szembesül azzal, hogy kárigényét nem tartják megalapozottnak, az esetek többségében visszalép az igényléstől. Amennyiben ezt nem teszi meg, független bíróság hoz döntést, és ilyen esetekben már a rendőrségnek is van nyomozati jogköre.
A Winterthur Biztosítónál azt a tájékoztatást adták, hogy az életbiztosításoknál a csalás szinte lehetetlen, hiszen a saját halálát meglehetősen nehezen tudná valaki eljátszani. A biztosítási díj meghatározásakor kulcsfontosságú szerepet betöltő kockázati faktorokat pedig alapos orvosi vizsgálat segítségével igyekeznek kiszűrni. A Winterthur szakemberei utasbiztosításoknál már találkoztak csalókkal, ám ezek nem képviselnek akkora értéket, hogy külön szűrőrendszert dolgozzanak ki miattuk.
Akasztják a hóhért
A biztosítók szerint Magyarországon inkább magukkal a biztosítási ügynökökkel van komolyabb probléma. A jutalékrendszer ugyanis érdekeltté teszi őket abban, hogy minél több ügyfelet hozzanak a cégnek. Nagy botrányt okozott néhány éve, amikor kiderült, hogy az AB-Aegon, a Hungária és a Garancia Biztosító Rt.-nél egyaránt akadtak olyan üzletkötők, akik észrevették a szabályozás réseit.
Az üzletszabályzat szerint ugyanis a biztosítási ügynök a megkötött szerződések után azonnal, de legfeljebb egy hónapon belül megkapja a jutalékot, ami általában az egész évben várható bruttó biztosítási díj összegének 10-20 százaléka, de életbiztosítás esetén ennek akár a többszöröse is. Nem kellett mást tenni, csak az ismerősök, barátok, szomszédok és a telefonkönyvből kinézettek nevére megkötni a szerződést, a jutalékot felmarkolni, majd bejelenteni: az ügyfél meggondolta magát, és elállt a szerződéstől.
A biztosítótársaságok tanultak az ügyből, az újonnan felvett ügynököknek csak a befolyt díj arányában fizettek, és azóta alaposan megnézik, kit is alkalmaznak. Talán az sem véletlen, hogy egy új, biztosítási csalások ellen harcoló nemzetközi szervezet (IAIFA) tavaly nyáron éppen Magyarországon tartotta megalakuló kongresszusát.
