A kormánypárti honatyák tettek arról, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagság még negyobb bizonytalanságban érezze magát. A jelek szerint a hosszú távra tervezett, alig három éve bevezetett új nyugdíjrendszer bárhol, bármikor átszabható. A társadalombiztosítási alapok zárszámadásához benyújtott módosító javaslatcsomag ugyanis változtatna a társadalombiztosítási törvény, a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény és még az önkéntes pénztárakról szóló törvény egyes részein is. A javaslatot négy kormánypárti képviselő jegyzi.
A változtatások során megszűnne a pályakezdők számára a kötelező magánpénztári tagság, munkába lépésüket követően 15 napon belül kellene nyilatkozniuk arról, hogy a kétpilléres vagy a tisztán társadalombiztosítási nyugdíjrendszert választják-e. E döntés sem volna végleges, mivel további egy éven belül meg lehet változtatni. Az utóbbi három évben az új nyugdíjrendszerbe átlépettek pedig 2002 végéig szabadon visszaléphetnek az állami szisztémába.
A változtatások során megszűnne a normajáradék intézménye is. Ez a lépés azokat érinti, akik legalább 15 év pénztártagságot tudnak majd a hátuk mögött, ennél rövidebb időtartamra ugyanis jelenleg sem vonatkozik az állami garancia. A javaslat, miközben megszünteti a minimális járadékra vonatkozó garanciát, egy másik módosítással a felhalmozási időszak befejeztével folyósított ellátásra garanciát vállaltat a garanciaalappal.
Ötödéé a háromnegyedeA 25 magánnyugdíjpénztár közül 12 hátterében jellemzően bank vagy biztosító, 8 esetében munkáltató áll, a maradék öt pedig vegyes alapítású. A rendszer indulása óta a pénztári vagyon koncentrációja érdemben nem változott. Az öt legnagyobb szereplő kezében a teljes pénzári vagyon mintegy 76 százaléka van. A múlt év végén az öt legnagyobb pénztár mindegyikének létszáma meghaladta a 150 ezer főt, a vagyona pedig a 14 milliárd forintot.
A PSZÁF nem dicséri a magánpénztárakat
A múlt évben a magánnyugdíjpénztárak reálhozama jócskán elmaradt a reálbér növekedésének ütemétől – derül ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének adataiból. A pénztárak működésük első két évében pozitív reálhozamot értek el, mivel 1998-ben 2,97 százalék, 1999-ben pedig 8,91 százalék jött össze, 2000-ben azonban a reálhozam negatívba fordult: mínusz 1,83 százalék lett.
Emiatt az e három évre vetített éves átlagos reálhozam csupán 3,26 százalékot tett ki. Ezzel a pénztárakban fialtatott pénz gyarapodása átlagosan csupán 0,73 százalékponttal múlta felül az éves átlagos reálbér-növekedés mértékét. Ráadásul a pénztárak többségének tavalyi hozama alatta maradt a más, befektetési tevékenységet végző pénzügyi szervezetek teljesítményének.
A három év során a magánpénztárak összesen 176 milliárd forint vagyont halmoztak fel. Hozamuk 2000-ben erősen szóródott: a legjobb és a legrosszabb érték közötti különbség meghaladta a 10 százalékpontot. A nagy pénztárak alapvetően a szektor átlagos hozama alatt teljesítettek.
Nyugdíjas fogyasztókAz előzetes számítások szerint ebben az évben várhatóan tíz százalék körüli lesz a nyugdíjas háztartások átlagos fogyasztóiár-indexe. Ez csupán kissé haladja meg a lakosság egésze számára érzékelhető átlagosan 9-9,5 százalékos éves fogyasztóiár-emelkedést. A KSH végleges számításait 2002. februárjában publikálja, a módszertant pedig idén novemberben.
Tovább erősödhet az állami pillér
Az ellenzéki képviselők a tervezett lépéseket kimondottan a kormány által a nyugdíjreformra mért döntő csapásként aposztrofálták a bizottsági viták során. A kormány szerint azonban már most nyilvánvaló, hogy az új nyugdíjskála életbe lépésével mintegy 400 ezer, főleg 40 év fölötti magánpénztári tag összességében 6-7 százalékkal kevesebb nyugdíjat kapna a vegyes rendszerben, mintha megmaradt volna az állami rendszernél.
Az eddig érvényes szabályok szerint e korosztály számára úgyis ki kell egészíteni a juttatást. A garancia eltörlése nem jelent mást, csupán e réteg visszalépését gyorsítja fel az állam, ha az erre szóló határidőt 2002 végéig meghosszabbítják.
A magánpénztárak képviselői a tervezett változtatásokról szólva azt hangsúlyozzák, hogy a rendszer két fontos elemének kihúzása a tagság bizonytalanságát növeli – a tagdíj-hozzájárulások 6 százalékos szinten történő befagyasztásához hasonlóan.
A magánkasszák másként vélekednek
A magánkasszák azonban vitatják a felügyelet következtetéseit. Ezek ugyanis alkalmasak arra, hogy elbizonytalanítsák a magánnyugdíjpénztárak tagjait. Amikor ugyanis a viszonylag alacsony hozamokért részben a kasszák helytelen befektetői magatartását okolja, a PSZÁF-tanulmány jogot formál arra, hogy értékelje a szektor szereplőinek befektetési döntéseit.
A pénztárak szerint egy húsz-harminc évre szóló megtakarítási periódusnál nem szabad messzemenő következtetéseket levonni néhány év eredményeiből. Az pedig kifejezetten tévedés, hogy a növekvő, viszont nemzetközi összehasonlításban még mindig alacsony részvényarányt egyfajta rossz döntésnek bélyegzi a hatóság. A teljesen más törvényi feltételek mellett, más befektetési filozófiával működő biztosítókkal való összevetést ugyancsak félrevezetőnek tartják.
A kasszák véleménye szerint a múlt esztendő befektetési szempontból egyszerűen rossz volt. Legalább négy-öt évet kell várni ahhoz, hogy munkájuk megítélhető legyen.
