Csalóka kép
A műtárgypiac 2001. második félévének nyitó hónapjában bekövetkezett sokkoló terrortámadás és az azt követő gyász miatt ugyan jó néhány, erre az időszakra meghirdetett vásárt és aukciót el kellett halasztani, komoly károkról mégsem számolt be senki a műtárgyak piacán. Ennek ellenére az elmaradt árverések hiányzó eredményei a jelenlegi statisztika állását úgy változtatták meg, mintha a nemzetközi műtárgypiacon visszaesés, a befektetők körében pedig kivárás mutatkozna!
Ezzel szemben – ahogy azt már Terrortámadás-árrobbanás című cikkünkben is említettük – az európai műtárgypiacot nem érintette ilyen drasztikus módon a XXI. század első háborújának híre. Jóllehet a globális recesszió sötét árnyéka már elérte öreg kontinenst is, és az árverésekről is sorra hiányoznak a repülés „biztonsága” miatt otthon maradó amerikai vevők, az árak most sem maradnak el a várttól. Sőt, több aukciósházban is születtek csúcsnak számító leütések az utóbbi időszakban.
Meglepetés
KonkurenciaharcAz igazság azonban az, hogy az egyedüli konkurenciának számító Kieselbach Galéria őszi aukciós kínálatát egészen a Mű-terem Galéria árverésének napjáig nem lehetett megtekinteni, sőt katalógusához sem lehetett hozzájutni. Így fordulhatott elő az a komikus helyzet, hogy míg Virág Judit feszített tempót diktálva vezényelte árverését, a közönség soraiban többen a konkurencia aznap frissen kiadott katalógusát böngészték.
Ideiglenes új helyszínén, a Pesti Vigadóban tartotta őszi aukcióját a Mű-terem Galéria. A szeptember 28-ra meghirdetett árverés hangulatára azonban mintha rányomta volna bélyegét az USA-t ért terrortámadás, így sok ismerős arc – főleg külföldi befektetők hiányzott – a közönség soraiból. De talán mégsem ez volt az oka annak, hogy némely kiemelkedő tétel a vártnál alacsonyabb árat produkált, rosszabb esetben el sem kelt.
Ez utóbbi kategóriába tartozik Thorma János „Feleségem kék ruhában” című képe, melynek igen kedvező, 750 ezer forintos induló ára fel sem keltette a vásárlói érdeklődést. Szintén erre a sorsra jutott Fényes Adolf „A Tisza Szolnoknál” című vászna is. Meglehetősen olcsón, 1,5 millió forintért kelt el Czigány Dezső „Nevetős önarckép” sorozatának gitáros változata, de csekély két licit után 2 millióért Than Mór „Fiatal nő reneszánsz ruhában” nagyméretű vászna sem volt rossz befektetés! Az előbbiekhez hasonlóan „olcsó” beruházásnak számított a kikiáltási áron elkelt Schönberger Armand „Ablak előtt olvasó nő” valamint Czóbel Béla piros kendős leányt ábrázoló alkotása is.
Alvó közönség – rekord árak
Pontosan két héttel a Mű-terem Galéria aukcióját követően, állandó helyszínén, a Vígszínházban került megrendezésre a Kieselbach Galéria őszi árverése, ahol a leütési eredmények igazolták a tulajdonos fentebb részletezett, kifinomult üzletpolitikai stratégiáját. Sajnálatos azonban, hogy az árverés vezetésével immár kitartóan, és úgy látszik végérvényesen a kellemes bariton hangú Szabó Károly lett megbízva. A lebilincselő modorú, figyelmes, és a végletekig türelmes fiatalember egyetlen, ám fő hibájának pont ezt, az árverés lassúságát rója föl az aukció közönsége. Ezt leszámítva azonban az aukció teljes sikerként könyvelhető el, sőt merőben meglepő eredmények is születtek.
Magas áronValótlanul magasba emelkedett K. Spányi Béla „Alkonyati vízpartja”, amely végül 1,6 millióért kelt el, de nem panaszkodhatunk Tóth Menyhért „Táj házakkal” című vásznára sem, amely 1,9 millióért, vagy Peske Géza „Csibékkel játszó kislánya” című képére sem, amely pedig 650 ezerért talált új gazdára. Ezzel szemben „egész kezelhető” áron, 1 millió 900 ezerért talált új gazdára Kontuly Béla, „Akt műteremben” című olajképe. Mindenképpen jó befektetésnek tekinthető Mund Hugó nagyméretű Galambokat etető leánya 320 ezerért, valamint Walleshausen Zsigmondnak a hajnalt megörökítő képe 280 ezer forintért.
Az aukció képei >>
Rekord áron, 26 millió forintért kelt el Farkas István 1930 körül Párizsban festett „Beszélgetők” című képe. Igazi érdekesség, hogy a kép védettsége ellenére érte el ezt a hihetetlen árat. Az aukció menete azt feltételezi, hogy kis hazánkban több – jelen esetben három – olyan befektető, jobb esetben gyűjtő él, akik járulékaival együtt több mint harminc millió forintot adtak volna e képért. Ezek után nem is csodálkozott senki, amikor a katalógusban négy oldalon kitűnően „tálalt” Berény Róbert parkrészletet ábrázoló képe 6 millióról 18 millióig emelkedett.
Közepes Nagyházi
Közepesen erősnek bizonyult Nagyháziék sorrendben 72-73., kétnaposra tervezett árverésének kínálata. Míg az első napi festmény és szobrok aukciója kevés érdeklődőt vonzott, addig a második napi bútor és műtárgy árverezés már telt ház előtt zajlott. Úgy tűnik, a galéria az elmúlt évek tapasztalata alapján kvalitásos festményeinek értékesítését novemberi, kiemelt árverésére tartogatja. Ennek okán a most kalapács alá került tételek minősége és leütési árszintje inkább a közepes kategóriába sorolták az árverést.
Panaszra azonban így sincs ok, hiszen több kereskedő és kisgyűjtő a kedvező vásárlási alkalommal élve kedvére szemezgetett a kínálatból. Sőt, olyannyira kedvet kapott a közönség, hogy még az árverés befejezése után visszakért tételek esetében is licitharcok alakultak ki. A másnapi bútor-műtárgy-szőnyeg árverés azután már a biztos papírformát, és ezzel együtt telt házat eredményezett. Érdekesség viszont, hogy a tavaly ősszel, illetve az idén tavasszal oly jól szereplő szőnyegekre most alig volt érdeklődő, s így több igen jó tétel került vissza leütés nélkül a raktár mélyére (Cikkünk a szőnyegekről >>).
A túlárazás csapdájában
Az őszi nagy aukciós menetelés október 24-25-26.-án, a Polgár Galéria árverésével zárult. Mindhárom napra érvényes jelzőként használhatnánk a „vegyes műtárgy” fogalmát, mivel a festménytételeket követően a különböző műtárgytípusok koncepció nélkül, elszórva szerepeltek a katalógusban. A túlárazás következtében ráadásul a közönség nem kapott nagy kedvet a vásárláshoz, ezért itt kiugró tételekről sem számolhatunk be. Ennek köszönhetően maradt vissza például Benkhard Ágost, „Liget” című alkotása 460 ezerért, Börzsönyi Kollarits Ferenc rajziskolai jelenete 280 ezer forintért, valamint Ámos Imre „Temetőkert” című vászna 1,8 millióért.
