A bennfentesek persze ennél többet is tudnak: a dánok 1984-ben már EB-elődöntősök voltak, 1964-ben ugyenezen a tornán negyedikek lettek, és ugyebár említettük, hogy 1992-ben megnyerték az Európa-bajnokságot, miután a jugoszlávokat eltiltották, és utólag kooptálták az eredetileg tartalékként nyilvántartott dánokat az EB-mezőnyébe.
Ezen kívül a dán futballról kevesen tudják, hogy háromszoros olimpiai ezüstérmesek (1908, 1912, 1960) és egyszeres bronzérmesek (1948), továbbá a világbajnokságok közül éppen az utolsó, az 1998-as tornán szerepeltek a legjobban: a negyeddöntőbe jutottak. (Azelőtt a legjobb eredményük a nyolcaddöntőbeli kiesés volt, 1986-ban.)
A dán focisták leghíresebbjei az 1984-86-os, illetve az 1992-es szezonokból ismertek: Preben Elkjaer-Larsen, Michael és Brian Laudrup, Flemming Povlsen, Allan Simonsen, Morten Olsen, Jesper Olsen, Frank Arnesen, Kim Vilfort, Sören Lerby, Jan Mölby, John Sivebaek, Peter Schmeichel. Ők valóban óriási élményt jelentettek annak idején minden focirajongóknak. Schmeichel egyébként lemondta a válogatottbeli szereplést a vébé előtt, így a Sunderland kapusa, Thomas Sörensen őrzi majd a dán hálót Koreában és Japánban.
A 92-es gárdából egyébként még ma is aktív a 82-szeres válogatott Jan Heintze, aki a holland PSV Eindhoven játékosa volt az elmúlt két évtized nagy részében, és a Philips-csapattal számos holland bajnoki címet, egy alkalommal (még 1988-ban!) pedig BEK-győzelmet is aratott. Heintze a vébé legidősebb játékosa, 1963-as születésével.
Az Eindhoven hagyományosan szívesen szerződtet dán válogatottakat: egykor itt játszott Lerby, Povlsen és Arnesen is. Sőt, a jelenlegi dán keretből a PSV-nél szerepel Kasper Bögelund, a védő és Dennis Rommedahl csatár is, aki a selejtezőkben három gólt rúgott 10 meccsen. (A selejtezőket – mint már említettük – a dánok veretlenül küzdötték végig.)
A ma is aktív dán focisták közül a legjobban ismert talán Ebbe Sand, aki 18 gólt lőtt eddig 45 válogatott mérkőzésén, a selejtezők tíz meccsén pedig kilencszer volt eredményes. Sand a német Schalke idegenlégiósa, és az előző szezonban 22 gólt lőtt a Bundesligában. Mellette a Feyenoorddal idén UEFA-kupát nyert Jon Dahl Tomasson szerepelhet, aki 15-ször volt eredményes a nemzeti színekben, a selejtezőkön pedig kilenc meccsen 4 gólt rúgott.
Morten Olsen, az egyik nagy generáció legkiválóbb játékosai közé tartozott, és most dán szövetségi kapitányként jelölhette ki a válogatott keretet a 2002. évi világbajnokságra (segítője nem más, mint Michael Laudrup). Heintzén kívül így a védelemben szerepet kaphat az AC Milan két futballistája, Thomas Helveg és Martin Laursen, illetve a Panathinaikoszban szereplő Rene Henriksen.
A középpályán az angol bajnokságban szereplő játékosok dominálnak: Thomas Gravesen az Everton labdarúgója, Claus Jensen a Charltonban tűnt fel Morten Olsennek, Stig Töfting pedig a Bolton Wanderers légiósa.
A csatárok közül Rommedahlon, Sandon és Tomassonon kívül is találunk ismert neveket: Jesper Gronkjaer ugyanis nem kisebb csapatban játszik, mint az angol Chelsea, Martin Jörgensen az Udinese, Peter Lovenkrands pedig a skót Rangers légiósa, míg Jan Michaelsen a Panathinaikoszban szerepel. Grönkjaert és Rommedahlt egyébként van, aki középpályásként tartja számon. A vébé előtti utolsó felkészülési meccsek egyikén egyébként Grönkjaer és Sand is eredményes volt, így a dánok 2:1-re nyertek Tunézia ellen.
A hihetetlen „mennyiségű” csatár mutatja, hogy a dánok milyen felfogásban játszanak: Morten Olsen nem mondott le tehát a hagyományos, támadószellemű futballról, még akkor sem, ha jelenlegi játékosai nem biztos, hogy megközelítik a nagy elődök képességeit és eredményeit.
