Mindennek ellenére különös, hogy éppen a mostani vébén egy szaúdi szövetségi kapitány, Nasser Al-Johar (Al-Dzsohar) irányítja majd a válogatottat, ami nagy szó azután, hogy nemrégiben két újabb külföldi edző sült fel az arab csapat dirigálásával.
A szaúd-arábiai fociban óriási pénzek mozognak, a klubcsapatok többsége már a nyolcvanas évek közepén briliánsokkal, aranyórákkal és más drágakövekkel fizette meg az ott játszó futballistákat, illetve edzőiket. A briliánsok talán azért is tűntek praktikusnak, mert mozgatásukhoz nem kellett banki átutalásokat és egyéb – a hatóságok által könnyen ellenőrizhető – pénzügyi műveleteket végezni.
Lényeg az, hogy fejlődésnek indult a sokáig pangó arábiai foci, és ennek köszönhetően a nemzeti válogatott(ak) is egyre jobb eredményeket értek el. 1989-ben a 17 éven aluliak világbajnokságát megnyerte a szaúdi csapat, 1984-ben, 1988-ban és 1996-ban pedig Ázsia-kupát vihettek haza az olajállam labdarúgói.
Az általuk megnyert trófeák között van két Öböl-kupa is, 1994-ből és 2002-ből. 1994 és 2002 azért is fontos dátumok Szaúd-Arábia futballéletében, mert e két időpont között a felnőtt válogatott háromszor kvalifikálta magát a világbajnokságra is.
A szaúdi futballisták, legalábbis a válogatott keret tagjai mindannyian otthon játszanak. Egyikük-másikuk megpróbálkozott külföldön, de általában nem tudták megszokni az új környezetet, és csakhamar visszatértek hazájukba (ilyen például a leggólerősebb támadó, al-Jaber). Az otthoni futballt négy-öt klub határozza meg: az Al-Hilal, az Al-Ittihad, az Al-Ahli, az Al-Shahab és az Al-Nassr, így ezekre az együttesekre épül a válogatott keret is.
Az Ázsia legjobb kapusának tartott Mohamed El-Diaja (Mohammed Abdul Aziz al-Daeyea) például az Al-Halilban játszik. Ő harmincéves, 168-szoros válogatott, de a nemzeti tizenegyben állítólag a világbajnokság után már nem kíván szerepelni.
A védők között Abdullah Sulaiman Zubromawi az Al Ahliban, Redha (Raza) Tukar az Al-Shahabban, Mohsin al-Harithi az Al Nassrban szerepel. A középpályán is hasonló a helyzet, és miután a szaúdi játékosok többsége ismeretlennek számít Európában, egyelőre megkíméljük az olvasót a hihetetlenül különböző átírások miatt szinte azonosíthatatlan futballisták felsorolásától.
A csatárok közül is csak egyetlen egyet emelünk ki: Sami al-Jaber (a kapus Mohammed al-Deayea-hoz hasonlóan) bejelentette a visszavonulását. Ő szintén harmincéves, és a világbajnokság befejezését várja, akárcsak a szövetségi edző, aki szintén távozik majd a válogatott éléről a torna végén. Al-Jaber (Al-Dzsabír) egyébként az egyetlen szaúdi labdarúgó, aki két világbajnokságon is gólt szerzett.
