Belföld

Csapatfigyelő: Egyesült Államok

A futballt a nyolcvanas-kilencvenes években újratanuló Egyesült Államok viszonylag stabil alakulatot hozott létre, amellyel 1990 óta minden világbajnokságon részt vesz. Bár az amerikaiak aligha nyerik meg a vébét, viszonylag könnyű csoportjukból akár tovább is juthatnak.

Sokan bírálták a FIFA-t, a nemzetközi labdarúgó szövetséget, hogy miért rendezték az 1994-es focivébét egy olyan országban, az USA-ban, ahol a baseball, a kosárlabda, az amerikai futball, a jégkorong és tulajdonképpen bármi más népszerűbb, mint a soccer, vagyis a hagyományos európai labdarúgás.

Tulajdonképpen a rendezés oka ez volt: népszerűsíteni akarták a futballt a világ talán legnagyobb sportmarketing piacán, és körülbelül ez a helyzet akkor is, amikor most Japánban és Koreában kerül sor a vébére. Különösen Japán esetében nyilvánvaló, hogy ott nem a foci a leglátogatottabb sportesemény, de éppen ezért szeretnék felkelteni iránta a figyelmet.

A figyelem felkeltése az USA-ban sikerült, hiszen létrejött az ottani profi labdarúgó liga, az MLS. Itt számos világnagyság futballozott, de jelenleg inkább az Egyesült Államok labdarúgói szerepelnek az MLS-ben, és számukra teremti meg az előrelépés egyik legfontosabb lehetőségét. (A legjobb játékosok ma már innen is elsősorban Európába vándorolnak.)

Az Egyesült Államok csapatáról a statisztikusok feljegyezték, hogy már az első világbajnokságon, 1930-ban, Uruguayban elődöntősök voltak. Az amerikaiak azóta nem értek el hasonló eredményt, igaz, 1950-ben a legjobb 16 között voltak, és a rangsorban végül a tizedik helyet szerezték meg. 1994-ben majdnem ugyanilyen eredményt mutattak fel, hiszen tizennegyedikek lettek a vébé mezőnyében – Bora Milutinovic, a jelenlegi kínai edző kapitánykodása idején -, minthogy a nyolcaddöntőben a későbbi világbajnoktól, a braziloktól kaptak ki.

A mostani csapatban is számos rutinos labdarúgó lesz, hiszen vannak akik már a harmadik vébéjükön vesznek részt. Az Egyesült Államok válogatottjának egyik legnagyobb sztárja Claudio Reyna, a középpályás, aki 86-szoros válogatott. Részt vett már az 1994-es és 1998-ban vébén, de két olimpián is szerepelt, 1992-ben és 1996-ban.

Reyna eddig nyolc gólt lőtt a válogatottban (átlagosan minden kilencedik meccsén eredményes). A középpályás – mint ahogyan a legjobb amerikai játékosok – európai klubokban játszik 1994 óta: előbb a Bundesligában (Bayer Leverkusen és Wolfsburg), majd a skót és az angol bajnokságban (Rangers és Sunderland) szerepelt. Reyna egyébként minden percét végigjátszotta az 1998-as világbajnoki döntőnek, ám ebben nem telhetett sok öröme: csapata az összes mérkőzést elvesztette

Reynán kívül a nagy sztárok közé tartozik a védelemben Frankie Hejduk, aki a Bayer Leverkusen játékosa és 38-szoros válogatott, de nála is tapasztaltabb a veterán Jeff Agoos, a San José bekkje, aki 127-szer szerepelt a nemzeti tizenegyben. Mellettük Gregg Berhalter, a Crytal Palace védője juthat szóhoz a vébén.

A kapuban Tony Meola 98-szoros, Kasey Keller (az angol Tottenham hálóőre) 58-szoros válogatott. Brad Friedel is 74-szer tűnt fel az USA-csapatában, és ő is egy angol klubban, a Blackburn Roversben véd.

A középpályán a rutint Reyna mellett a 153-szoros válogatott Cobi Jones jelképezi. A 32 éves játékos ezen az irdatlan mennyiségű meccsen mindössze 14 gólt rúgott, egyszer a selejtezőkben is eredményes volt. Tizennégy selejtezőn kapott lehetőséget ugyanakkor Tony Sanneh, aki a Bundesligában, a Nürnbergben játszik. Bár Sanneh csak egyetlen évvel fiatalabb Cobi Jonesnál, ő mindössze 29-szeres válogatott. Ugyancsak középpályás az Ajax játékosa, John OBrien, aki hat selejtezőn szerepelt, de egy gólt azért így is szerzett.

A csatárok közül kettőt érdemes kiemelnünk, két európai idegenlégióst: a 95-szörös válogatott Joe-Max Moore az Evertonban focizik, eddig 24 gólt szerzett a válogatottban, de ennél is fontosabb, hogy a kvalifikáció során négyszer volt eredményes. Még nagyobb érdemei vannak a vébére való kijutásban Earnie Stewartnak, aki nyolcszor talált az ellenfelek kapujába a selejtezőkön. (Ő egyébként 77-szeres válogatott, és abban a holland Bredában játszik, ahol a következő szezonban akár Tököli is csapattársa lehet, a legújabb pletykák szerint).

Bár az USA csapatában világsztárok nincsenek, továbbjutásukban reménykedni mégsem teljesen illuzórikus: csoportjuk nem túl erős, hiszen Lengyelország és Korea legyőzhetőnek tűnik, legfeljebb a portugáloktól kaphatnak ki az amerikaiak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik