Az ötmilliméteresnél kisebb darabkák a tópartot helyenként olyan vastagon ellepték, mint a tengerparti strandokat – olvasható a kutatóknak a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányában.
A kutatást vezető Christian Laforsch (Bayreuthi Egyetem) és Reinhard Niessner (Müncheni Műszaki Egyetem) az édes vizű tavak szennyezettségének egészségügyi veszélyeire és a szigorúbb ellenőrzés szükségességére hívta fel a figyelmet.
Az apró műanyagszemcsék feltehetően fogyasztási cikkekből és csomagolásukból származnak. A tanulmány szerint ezek közvetlenül vagy közvetve szeméttelepekről kerültek a tóba és a part menti területekre. A polisztirol és a polietilén a természetben nem, vagy nagyon lassan bomlik le.
Megehetjük a szemetünket
Mivel a szemcsék igen kis méretűek, halak, kukacok és más puhatestűek táplálék gyanánt lenyelhetik őket, és bekerülhetnek az emberi táplálékláncba. Parányi, fluoreszkáló műanyaglerakódásokat mutattak ki a kutatók férgek, kagylók, vízibolhák és kagylós rákok testében is. Ezek a Garda-tóban őshonos fajok más állatoknak szolgálnak táplálékul, a vízibolha például a halak egyik fő eledelforrása.
A szakértők azért vártak a találtnál kisebb mennyiségű műanyagszennyezést, mert a Garda-tó közvetlenül az Alpok lábainál terül el, így a folyók és patakok rövid utat tesznek meg, mielőtt vizébe torkollnának.
A kutatók szerint az elemzés eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a műanyagszennyezés nem korlátozódik az óceánokra, ahol a legismertebb vízfelszíni “szemétszigetek” a Csendes-óceán északi területén alakultak ki, kiterjedésük egyenként is több magyarországnyi.
