Enyhén szólva nem a legnyugodtabban töltötte Csonka Tamás a május hetedikére virradó éjszakát. Aznap mindenképp meg kellett nyitniuk újonnan létesített szállodájukat, mert a helyi önkormányzat már jóval előtte szobákat foglalt ekkorra a városban fellépő Radnóti Színház társulatának, működési engedély hiányában azonban nem fogadhattak vendégeket.
Ehhez képest elhanyagolható volt az a hír, hogy Bálint András igazgató a színészeknél is korábban érkezik, pedig a tulajdonos azt szerette volna, ha a Park Hotel Pelikán első vendégeként Kállai Ferencet köszöntheti, akiről közismert, hogy A tanú című filmben a főhőst, Pelikán Józsefet alakította.
S mit ad a gondviselés? Délben kézhez kapták a működési engedélyt, s mivel Kállai Ferencnek nem volt kedve buszozni, ő is a direktor kocsijával érkezett, így valóban „Pelikán elvtárs” jelentkezhetett be elsőként a recepción. 
A szerencse fia
Csonka Tamás nem is tagadja, hogy pályafutása során nem állt hadilábon a szerencsével, de téved, aki sikereiben Fortunának túlzott jelentőséget tulajdonít. Úgy 14 éves korától már keresgélte a pénzszerzés módját. Zsibvásárokra járt például, s mindenfélét árult, amit többért adhatott el, mint amennyiért beszerezte. A filmekben szerette a szállodai jeleneteket, s 16-18 évesen, amikor utazások során maga is megszállt hotelekben, már feltámadt benne a vágy, hogy egyszer szállodája legyen.
Érettségi után a lipcsei kereskedelmi főiskola szálloda szakán folytatta tanulmányait, de az első két évben főként elméleti gazdasági ismereteket és ideológiai tárgyakat tanultak, ami nem volt meglepő az akkor még létező Német Demokratikus Köztársaságban. Két év múltán, Németország újraegyesítését követően, heidelbergi tanárok érkeztek Lipcsébe. A vendéglátás ugyan ekkor sem került a tananyagba, de a „self made” üzletember – élve a változás kínálta lehetőséggel – olyan jártasságot szerzett a közgazdaságtanban és a pénzügyekben (különösen az értékpapírok világa érdekelte), hogy diplomásként a Creditanstalt munkatársa lett Bécsben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bankkal történő kapcsolatfelvétel rokoni segítséggel jött létre. Nagybátyja a Joint Venture Szövetség egyik tagcégének ügyvezetőjeként egy rendezvényen a Creditanstalt vezérigazgatója mellé került, s beszélgetés közben felvetette, hogy unokaöccse nem folytathatna-e szakmai gyakorlatot a banknál. Csonka Tamás ugyanis mindenképp külföldön szeretett volna dolgozni, mégpedig német nyelvterületen.
A fejvadász célkeresztjében
Jól érezte magát az értékpapír-részlegen, eszébe sem jutott, hogy elmenjen, ám a londoni Baring Securities – fejvadász cég közvetítésével érkező – ajánlatának nem tudott ellenállni. A szigetország legrégibb magánbankjának brókercégénél azért ismerték, mert bécsi munkahelyén brit partnerekkel is kapcsolatba került.
Csonka Tamás
35 éves, Kőszegen született, s egyéves korától szombathelyi lakos. Öccsével, Csonka Péterrel 1999-ben szállodai vállalkozásba fogott, s létrehozták a Csonka Fivérek Kft.-t, amelynek Csonka Tamás a többségi tulajdonosa. Előbb Kőszegen, ez év májusában pedig Szombathelyen nyitottak szállodát. Nős, hobbija az utazás. Sportolni is szeret, középiskolás korában versenyszerűen űzte a tájékozódási futást, később amatőr szinten triatlonozott. Tavaly végigfutotta a londoni maratont, s a teniszt is kedveli.
Másfél év elteltével azonban emlékezetes módon, egyik Szingapúrban tevékenykedő brókere óriási csalássorozata nyomán csődbe került a bank – ez világszenzációnak számított -, s Csonka Tamást vagy tíz fejvadász cég is megkereste.
Kérői közül a Credit Suisse First Bostont választotta, mert ez a társaság tette a legkomolyabb és legkonkrétabb ajánlatot. Új munkáltatója a legjelentősebbnek számított a délkelet-európai piacon, s a magyar szakember lendületes karriert futott itt be: értékpapír-tanácsadóként meg sem állt a managing director posztig, és tagja lett a döntéshozók szűk csapatának.
Családi vállalkozás
Három évvel ezelőtt Kőszeg főterén meghirdettek egy házat, s a menedzser megvette azt a korábban hét éven át Ausztriában felszolgálóként dolgozó öccsével. Hatszobás hotellé alakították, s bárt és éttermet is nyitottak benne. „Befektetésnek és hobbinak gondoltam, s ugyan hasraütéses módszerrel döntöttünk a vásárlásról, azt azért tudtuk, hogy egy város főterén, ahol esetleg csak 15 épület áll, igen ritka az ilyen lehetőség. Az ottani tapasztalatainkat jól hasznosítjuk az új szállodánkban” – mondja a vállalkozó.
Tavaly márciusban a megyei önkormányzattól megvásároltak Szombathelyen egy három épületből álló egykori kórházat, s a hasznosítást illetően csak egyetlen kérdésre keresték a választ: három- vagy négycsillagos hotellé alakítsák-e át. S bár a két beruházás között jelentős a költségeltérés, végül az utóbbi mellett döntöttek. A városban ugyanis nem létezett ilyen magas kategóriájú szálloda, s úgy gondolták, a helyi és környékbeli cégek részéről lenne rá kereslet – Szombathelyen ipari park is van -, de betérő vendégekre is számíthatnak.
Csonka Tamás novemberben az állását is felmondta. „Kintről nem tudtam volna a beruházást irányítani, s túl sok pénzt tettünk bele, hogy elússzon az egész már az elején” – magyarázza kilépését. Hozzá tartozik, hogy megint adódott egy számára szerencsés lehetőség. Sokakat elküldtek a cégtől, s vele is közölte a főnöke, hogy három főt tegyen lapátra. Mivel bennfentesként megtudta, komoly végkielégítéseket fizetnek – annak ellenére, hogy rosszul sikerült az év -, szólt a főnökének, hogy ő lesz az egyik, aki távozik.
A májusi nyitás óta eltelt idő igazolta az elképzeléseiket: az első hónapban 65 százalékos, azóta ennél magasabb foglaltságot értek el – még 75 százalékos is előfordult -, s ma már nemcsak az itteni leányvállalatoktól kapnak megrendelést, hanem anyacégeiktől is Párizsból, Brüszszelből, Eindhovenből. Sokan a hétvégét is itt töltik, de az ideiglenesen itt dolgozók 5-6 hétre is beszállásolják magukat. A vállalkozó úgy tervezi, hogy amikor a hotel már az ő százszázalékos odafigyelése nélkül is jól működik, újabb szállodával is megpróbálkozik, talán nagyobbal, s talán nagyobb városban.
