Miután júliusban lemondott a Fidesz frakcióvezetői posztjáról, lényegében eltűnt a nyilvánosság szeme elől Gulyás Gergely, aki ugyan még mindig parlamenti képviselő, de a hangját hónapok óta nem lehetett hallani – és nem volt ott például akkor sem a parlamentben, amikor a Fidesz-frakció bezárkózott a Parlamentbe a mandátumát vesztett Hankó Balázzsal.
Most egy fórumon adott életjelet magáról az egykori Miniszterelnökséget vezető miniszter: a Kopasz Oszt néven ismert korábbi megafonos propagandista, Filep Dávid Nemzeti Kommunikációs Hálózat névre keresztelt, közösségi adományokra építő médiaprojektje szervezett egy beszélgetést Gulyással, aki egykori szakterületével kapcsolatban is megszólalt.
Az Index által szemlézett beszélgetésben a Fidesz képviselője hangot adott annak, hogy mostanában elmaradoznak a Tisza-kormány kormányinfói, pedig amikor a Fidesz vezette az országot, ezek az alkalmak éveken át rendszeresek voltak. De problémaként vetette fel azt is, hogy ha tartanak is kormányinfót, ott alig kérdezhet a Gulyás által ellenzékinek azonosított sajtó.
Ha valaki megnézte azokat a kormányinfókat, amiket mi tartottunk – egyébként nemcsak én, hanem Lázár János is –, ott legalább felerészben, de megkockáztatom, inkább kétharmadrészben ellenzéki sajtó kérdezett, és kritikus kérdéseket tett fel. Most amíg volt, addig is a megmaradt néhány jobboldali konzervatív orgánum ha egy-egy kérdést kaphatott, már az is csoda volt
– idézi a lap a volt minisztert, akinek a gondolatmenetében a hajdanán a Fidesszel szembeni ellenzéki sajtó a független lapokat, míg a Tiszával szembeni „megmaradt, jobboldali konzervatív orgánumok” megjelölés a vállaltan fideszes médáit jelöli vélhetően.
Gulyásnak emellett a parlamenti viták színvonalával is problémái vannak: felidézte, hogy amikor 2010-ben először ült be a parlamentbe, még minden frakcióban voltak olyan szereplők, akikkel lehetett érdemi vitát folytatni. A helyzet szerinte a Fidesz-kormányok idején is fokozatosan romlott, de mára minden korábbinál rosszabb a helyezet. Ennek legfőbb oka szerinte az, hogy mindenki kifelé kommunikál elsősorban, de a színvonala ennek is egyre jobban csökken, és ez végeredményben „elveszi az ember kedvét az egésztől”.

