Az ókori egyiptomiak szemében páviánok különösen kellemetlen állatok voltak: ugatnak, visítoznak, bömbölnek, bántalmaznak, és ellopják, esetenként meg is eszik egymás gyerekeit. A „dühös” kifejezés hieroglifája nem véletlenül egy pávián. Ám legalább annyira tisztelték őket, mint rettegtek tőlük. Thot, az írás feltalálója, a bölcsesség, a tudományok és a mágia istene, az írnokok pártfogója, gyakran pávián képében jelent meg az ábrázolásokon. Az alvilágban ott állt az ítélkezés mérlegénél, az embereknek igencsak tanácsos volt páviánokat a közelükben tudni és elégedetté tenni. Az egyik papirusz szerint: „Minden nap békében vagyok, hiszen – nézd csak! – a pávián itt van velem.”
Ennek következtében a páviánmúmiák vagyonokat értek, ám ezek a főemlősök nem voltak őshonosok Egyiptomban, a mai Szudán területéről importálták, vagy a Nílus bal partján, Luxorban (Théba), a „Majmok völgyében” tenyésztették őket.
Különleges páviánmúmiákat készítettek, amelyek ránézésre teljesen normálisnak látszottak: ücsörgő, krumpliszerű forma, lenvászonba csavarva, ami fahéjtól, köménytől és ánizstól illatozott. Csak egy különbség volt, ezeket a múmiákat botokkal, anyaggal és papírmaséval tömték ki, és páviánformára gyurmázták. Éppen csak pávián nem volt bennük. A papok ezerszám értékesítették őket, gigantikus csalássorozatot hajtva végre. Az átverésre akkor derült fény, amikor a régészek elkezdték CT-vizsgálat alá venni a múmiákat. Ahelyett, hogy többet tudtak volna meg az ókori egyiptomi főemlősök életkörülményeiről, ahogy tervezték, rájöttek, hogy a hajdani vevőkhöz hasonlóan egy nagyszabású átverés áldozatai lettek.
A páviáncsalás még javában zajlott, amikor Nagy Sándor makedón uralkodó meghódította Egyiptomot. Kr. e. 323-ban bekövetkezett halála után pedig a szemfényvesztő papok, iparosok bevetették speciális ismereteiket, hogy álpávián helyett álkirályt hozzanak létre. Arra utasították ugyanis őket, hogy készítsék el Nagy Sándor múmiáját botokból, lenből és papírmaséból. A másolat egyetlen szervet sem tartalmazott a világhódító testéből, de lehetővé tette, hogy a segítségével egykori hadvezére és Egyiptom uralkodója, I. Ptolemaiosz elrabolja Nagy Sándor holttestét, és Egyiptom földjén helyezze örök nyugalomra, megváltoztatva a történelem menetét.
