A mai Manchester United egy mocsár.
Miazmás a kipárolgása, időnként kénesen bűzölgő sárbuborékok jelennek meg és pattannak szét, elemésztve egy-egy újabb edzőt. A mocsár rendre áldozatokat követel: szakvezetőt, stratégiai felelőst, igazgatókat, játékosokat.
S közben mindenki tudja: a mocsár előtt aranykor volt itt, az Old Trafford a futball katedrálisa, Sir Alex Ferguson a sportág megkérdőjelezhetetlen tekintélyű és sikerességű edzőlegendája; a jó irányítás, a szakmai munka, a tudás, a pénz és a kellő szerencse aranyfényben csillogó intézményt teremtett.
We can confirm Michael Carrick has departed his role as men’s first-team head coach.
— Manchester United (@ManUtd) November 12, 2026
A mocsár most Michael Carricket nyelte el – napokig tartó nyüglődés után a United vezetősége csütörtökön döntött a tréner menesztéséről –, minden bizonnyal leültetik majd a helyére Mauricio Pochettinót (a Carrick távozását tudató sajtóközleményben az szerepelt, hogy „mihamarabb kinevezik” a következő szakvezetőt).
A Manchester United meneszt egy újabb edzőt, kinevez valakit (vagy egy jónevű szakembert, vagy megbízottként egy klubikont), aztán megy minden tovább.
Egyelőre marad a mocsár
Nehéz lenne kárhoztatni azt az MU-drukkert, akinél elpattan egy húr, elküld mindenkit a többségi klubtulajdonos Glazerektől a kisebbségi tulajdonos, INEOS-vezér Sir Jim Ratcliffe-en át a vezérigazgató Omar Berradáig, a sportigazgató Jason Wilcoxig és a játékosokig a jó büdös francba, majd felfohászkodik az égre, hogy „inkább essünk ki, akkor jöhetne a megtisztulás.”
A rossz hír az, hogy egy szuperklub esetében a hosszas kínlódás valószínűbb, mint a kiesés és megtisztulás, ráadásul a másodosztály olyan szakmai-pénzügyi purgatórium lenne a világfutball egyik óriásának, amiből nem lenne könnyű kikeveredni.
