1996. november 12-én egy Boeing 747-es és egy szovjet gyártmányú Il–76-os repülőgép ütközött össze a levegőben, az észak-indiai Charkhi Dadri település felett. Ez máig a legtöbb halálos áldozatot követelő, levegőben történt katasztrófa, melynek kritikus eseményei mindössze hét perc alatt játszódtak le. A tragédia következményeként jelentős változások léptek életbe a repülésbiztonság területén.

Az 1990-as évek közepén fellendült az indiai gazdaság, és ezzel párhuzamosan kinyílt az ország légtere is. Az állam egyetlen tollvonással felszámolta az indiai légi közlekedés négy évtizeden át fennálló állami monopóliumát, ami légitársaságok egész sorának megjelenését hozta. 1995-ben már 42 légitársaság üzemeltetett járatokat Indiába, Indiából vagy az országon keresztül, a földi infrastruktúra ugyanakkor nem tudott lépést tartani a forgalom növekedésével.

Olyannyira nem, hogy Delhiben akkoriban egyetlen közös légifolyosót használtak az érkező és induló járatok, mivel a környező légtér jelentős részét a légierő számára tartották fenn. A légifolyosó itt nem képletes kifejezés: a repülőgépek előre kijelölt, meghatározott méretű légi útvonalakon, afféle „égi utcákban” közlekedtek. Ez a mai magyarországi gyakorlattól is eltér, hiszen nálunk az átrepülő forgalom számára biztosított a szabad légtérhasználat, azaz sem légifolyosók, sem légiútvonalak nincsenek.