Szeptember 17-én jelent meg egy poszt egy szentendrei Facebook-csoportban. Közel háromezer lájk érkezett rá, sokan hozzászóltak, többen meg is osztották. Ez volt a szövege:
CSAK ÜLÖK ÉS…
Szombatonként 11:30-12:30 között a hévállomásnál levő Spar előtti parkban szoktam ülni. Várok mindenkit, aki szeretné elmondani ügyes bajos dolgait, bánatát vagy örömét, ami kikívánkozik, de nincs aki meghallgassa én csak HALLGATOK
tehát szombat délelőttönként:
CSAK ÜLÖK ÉS HALLGATOK…
Úgy látom meleg lesz szombaton. Az esetben a napvitorla alatt leszek. Ha van rá igény vasárnap is ott leszek.
Pár hét után felvettük a kapcsolatot a posztolóval, hogy meséljen a tapasztalatairól. Sokan keresik? (A poszt viralitása alapján mindenképp erre számítottunk). Hogy bírja? Miféle emberek ülnek le mellé? Miről mesélnek neki? Ő tényleg csak hallgat vagy tanácsokat is ad?
Christos, azaz Papachristos Andreas válaszolt megkeresésünkre, meghívott minket a szentendrei házba, ahol él, és ahol viszonylag hamar kiderült:
Hiába a több ezer lájk és a lelkes hozzászólások. Senki nem élt a lehetőséggel. Megkérdeztük a kezdeményezőt, hogy szerinte mi lehet ennek az oka. Elmondta. Mi pedig – ahogy ő tette volna másokkal a padon – meghallgattuk.
