Az amerikai államalapításról szóló, nagy sikerű musical, a Hamilton egyik ikonikus jelenetében III. György angol király eltúlzott brit akcentussal és az amerikai hip-hop formanyelvét használó mű egészétől elütő britpop stílusban arról énekel, hogy a hűtlen amerikai alattvalók, felismerve döntésük elhibázottságát, előbb-utóbb vissza fognak térni az anyaország kebelére („You’ll Be Back”). A dal igazi showstopper, annak ellenére, hogy (vagy inkább éppen azért, mert) a közönség jól tudja: a komikusan magabiztos uralkodónak keserűen csalódnia kell várakozásaiban. A lázadó gyarmatosok sem akkor, sem az azóta eltelt 250 évben nem érezték a legcsekélyebb hajlandóságot sem arra, hogy feladják frissen kivívott függetlenségüket.
Napjainkban mintha felcserélődtek volna a szerepek: ezúttal az Egyesült Államok az erőszakos nagyhatalom, melynek őrült vezetője (Mad King Donald) megpróbálja rákényszeríteni akaratát vonakodó európai partnereire.
A közelgő amerikai „félidős” választások – ahol a szövetségi Kongresszus alsóházának, a Képviselőháznak a teljes egészét, a felsőháznak, a Szenátusnak pedig körülbelül egyharmadát választják újra – jó alkalmat kínálnak az Egyesült Államok és Európa – a második Trump-elnökség első két évében súlyosan megterhelődött – kapcsolatának az átgondolására.
Az áttekintést érdemes azzal kezdeni, hogy feltesszük magunknak a kérdést: miközben európaiként előszeretettel gúnyolódunk az átlagamerikai műveletlenségén, vajon mi mennyire jól ismerjük az Egyesült Államokat? Miközben talán jogosan sértődünk meg, ha valaki összekeveri Budapestet Bukaresttel, tudjuk-e például, mi New York, Kalifornia vagy Texas államok (hogy csak a három legnagyobbat említsük) fővárosa (a tagállami kormányzat székhelye: Albany, Sacramento és Austin)?
Miközben érthetetlennek találjuk, hogyan lehetséges, hogy az amerikai elnökválasztást nem feltétlenül az országosan legtöbb szavazatot kapott jelölt nyeri (mint például Donald Trump 2016-ban), tudjuk-e, hogy az elektori kollégium működése egy olyan, a nagyobb és kisebb lakosságszámú tagállamok közötti történelmi kompromisszum eredménye, amely az ország egyik jellegadó sajátossága, és amelynek megváltoztatására belátható időn belül minimális (de leginkább zéró) az esély?
