Mi köze egy rózsaszín rajzfilmkutyának Az ördögűzőhöz és miért van ennyi hegymászós film mostanában?

Ilyen házi kedvenc csak a mesében van – Bátor, a gyáva kutya

A Cartoon Network aranykorszakában tényleg a tévé előtt ragadhatott sok gyerek, sorolni sincs időm, én magam milyen ma már klasszikussá nemesedett rajzfilmekkel töltöttem a délutánjaimat a 2000-es években. Az egyik ilyen a Bátor, a gyáva kutya volt, amit John R. Dilworth talált ki és valósított meg. Négy évad készült, 1999-től 2002-ig sugározták a csatornán.

Története szerint egy idős házaspár, Eustace és Muriel találnak egy rózsaszín (lila? Dilworth szerint rózsaszín!) kölyökkutyát az utcán, akit befogadnak kansasi otthonukba, és elnevezik Bátornak – de valójában az árnyékától is fél. A semmi közepén lévő tanyájukon éldegélnek hármasban, a dermesztő faktort az adja, hogy Murielék életére rondábbnál rondább, gonoszabbnál gonoszabb teremtmények törnek.

Házőrzőként pedig a kutya siet a segítségükre hol okos, hol nagyon együgyű módszerekkel.

Dilworth eredetileg gyerekmesének szánta a sok szempontból nagyon is rémisztő Bátor, a gyáva kutyát, nem is véletlen, hogy a korhatár-besorolás nélkül sugárzott epizódokon nagyon érződnek azok a klasszikus filmek, műfaji sajátosságok, amelyek az író-rendezőre korábban hatást gyakoroltak.

Fontos támpont volt az 1956-os Tiltott bolygó című sci-fi Leslie Nielsennel a főszerepben (!). Dilworth egy interjúban inspirációja fő forrásaként emlegette azt a Bátor előzményeként szolgáló rövidfilmje, a The Chicken from Outer Space kapcsán.

De ugyanígy felesejlik a rajzfilm története mögül az Az ördögűző hideglelős kézlenyomata: