Az organoidokat gyakran becézik „miniatűr szerveknek”, de ránézésre is hasonlítanak a tényleges emberi szervekre, vagy inkább csak Petri-csészékben növesztett szöveteket kell elképzelnünk?
Határozottan az utóbbi. Amikor 2009–2010-ben megalkottuk az első organoidokat, azért használtuk rájuk a „minigyomrok” kifejezést, mert érzékeltetni akartuk az emberekkel, hogy miről is van szó. Ezek nem egyszerű sejttenyészetek – van formájuk, három dimenziós kiterjedésük, és több különböző sejt-, illetve szövettípusból épülnek fel. Ez korábban elképzelhetetlen volt, sőt, egyenesen lehetetlennek hitték.
A Hayflick-határ nevű elmélet kimondta, hogy a sejtek 40–60 osztódás után elöregszenek és elpusztulnak. Ez valódi dogmának számított a sejtbiológiában, és egyúttal azt is jelentette, hogy az organoidok megalkotása képtelenség. Pedig valójában csak arról volt szó, hogy régebben nem ismerték eléggé, miként fejlődik a szövet, hogyan javítja meg magát, hogyan növekszik, és nem volt módjuk organoidokat alkotni.
Ám a technológia fejlődésével sikerült lerombolnunk ezt a dogmát.
Hogyan lehet tehát miniszerveket növeszteni?
