Egész napos programsorozatot, „Pusztanapot” tartottak szombaton a Néprajzi Múzeumban, ahol a ma is élő pásztorkodással ismerkedhettek meg az érdeklődők. A szakmához kötődő népművészet, pásztorkutyák bemutatója, és rengeteg személyes történet olyanoktól, akik jelenleg is a természetben élve végzik ezt az emberiséggel egyidős mesterséget. A legfontosabb esemény azonban a Magyar Pásztorok Nyilatkozatának nyilvánosságra hozatala volt, a dokumentum
Kevesen és ritkán gondolunk bele, milyen mély és sokrétű tudást hordoznak ezek az emberek, milyen fontos munkát végeznek akár több ezer éves hagyományok továbbélése, akár egészséges táplálkozásunk, akár az ökológiailag értékek megőrzése és fenntartható tájhasználat szempontjából – utóbbira a modern ökológiai kutatások is komoly hangsúlyt fektetnek. A Magyar Pásztorok Nyilatkozata 27 pontban fogalmazza meg, milyen feltételekre van szükség ahhoz, hogy a pásztorkultúrának, a legeltető állattartásnak és az ehhez kapcsolódó ökológiai tudásnak legyen jövője Magyarországon.
Többek között kiszámítható hozzáférést kérnek a legelőkhöz, valódi részvételt az őket érintő döntésekben, gyakorlatorientált pásztorképzést és olyan gazdasági feltételeket, amelyek között a következő generáció számára is reális életpálya lehet a pásztorság. A nyilatkozat az aszály, a klímaváltozás és a természetvédelmi szabályozás kérdéseivel is foglalkozik: a dokumentum a pásztorságot nem folklórként, hanem életmódként, gazdálkodási formaként, ökológiai tudásként és élő kultúraként közelíti meg. A nyilatkozatot, a pásztorok 27 pontját itt olvashatja teljes terjedelmében.
