Beiktatása után Gajdos László élő környezetért felelős miniszter egyik első intézkedéseként szeptember 30-áig moratóriumot hirdetett a szigorúan védett, illetve Natura 2000 hálózatba tartozó állami erdőkben elvégezhető tar- és végvágásokra. Amint a 24.hu-nak adott interjúban fogalmazott, véget akar vetni az „erdőbányászatnak” és áttérni az ökológiai erdőgazdálkodásra. A legjobb állapotú erdőinkre hirdetett részleges tilalom pedig a felkészülést szolgálta.
Alig lapoztuk át a naptárt szeptember 30-án, rögtön két egymásnak teljesen ellentmondó értékelés jelent meg az eredményeket illetően. A miniszter Facebook-oldalán megjelent bejegyzés szerint minden rendben van: megtörtént a hazai erdőterületek felmérése, ami megalapozza a felelős döntéseket, illetve kemény fellépést ígért abban az esetben, ha valaki védett területen tarvágást végez. A bejegyzés alatt azonban rögtön elmarasztaló „népítélet” jelent meg, ám, ami témánk szempontjából fontosabb: természetvédő civil szervezetek már a moratórium lejárta előtt két nappal annak meghosszabbítására kérték Magyar Péter miniszterelnököt. Nyílt levelük itt olvasható, több mint 30 szervezet aláírásával, a lényege pedig, hogy a tiltást hosszabbítsák meg addig, amíg „a védett és Natura 2000-területen lévő állami tulajdonú erdők megfelelő kezelését biztosító intézményi és jogszabályi háttér létre nem jön”.
Laikusként pedig értetlenül állunk – akkor most megvédtük az erdőinket vagy sem? Anélkül, hogy belemennénk a magyar erdőket érintő sokrétű és bonyolult szabályozásba, két irányba indultunk. Egyrészt dr. Gálhidy László erdőökológust, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetőjét kérdeztük arról, hogy mit vártak az erdők védelmében és miért csalódottak. Másrészt megkerestük az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot (ÉKFM): miként vélekednek a kritikáról, illetve hogyan tervezik az ökológiai erdőgazdálkodás megvalósítását a gyakorlatban?
Megvédeni a védettet
