Komoly erkölcsi kérdés foglalkoztatja napok óta a magyar nyilvánosságot: helytelenül cselekszik-e az RTL, amikor Vona Gábor politikust szerepelteti külföldi formátumú reality műsorában, Az Árulókban?
Mint ismert, Vona 2RK-s, halálszorongás-kutató és influenszer karrierje előtt a Jobbik elnöke volt, amivel kapcsolatban a kirekesztő politika mellett az a legismertebb tény, hogy 2018-ban a legpotensebb ellenzéki párt vezetőjeként állt a pástra, sokan elhitték, hogy győzhet a Fidesszel szemben, de nem győzött, cserébe, a választás után azok az erős emberei a pártnak, akik szerint Vona már nem volt elég kirekesztő, hanem a gyurcsányi vagy ballib értelmiségi ármány a Spinoza Házban megszállta a lelkét, kiléptek a pártból, megalapították a Mi Hazánkot és ők már nem járnak a Spinoza Házba és Szél Bernadettel benzinkutakra túlárazott nápolyit enni, és ezzel demonstrálni, hogy nem értik a magyar politika működését.
A Jobbik egyébként hivatalosan még létezik, az elnöke: Adorján Béla. Volt olyan újságíró, aki megkérdezte, neki mi a véleménye Vona szerepléséről?
Egyébként bizonyos tekintetben tényleg fontos ez: Az Árulók nem véletlenül foglalkoztatja azokat, akik a nyilvánosság közéleti-politikai terepén működnek. Török Gábor is kommentálta a műsort, ismertette a tényt, hogy tudomása szerint Vona Gábor nem evett embert, a tavalyi évadról pedig Schultz Nóra írt elemzést. Az, hogy a játék politikailag érdekes, nemcsak a szereplőválogatás miatt van, hanem mert abban hasonlít a politikai versenyre, hogy az alapvető technikai jellegű szabályokon kívül valójában minden megengedett, nem húzhatók rá olyan normatív keretek, hogy mennyiben kell a külső körülményeket kizárni, vagy mennyiben helyes csak a játék belső szabályrendszerére hagyatkozni, mennyiben érdemes a szövetségi rendszert a hozott networkből felépíteni, vagy éppen ez jelenti a kockázatot, lehet-e érzelmeket, személyeskedést belevinni a versengésbe vagy sem.
Hogy mindennek van-e értelme, kizárólag az eredmény felől magyarázható. Ha győztél: van. Ha nem, akkor nincs.
Az, hogy néhány játékostárs morális dilemmákkal küzd a tekintetben, hogy együtt kell szerepelnie Vona Gáborral, egyfelől persze lehet autentikus állítás, sőt, de egyébként tökéletesen használható a játékban is ez a faktor: milyen mértékben engedjük be azt, ami kintről jön? Az Árulók szempontjából csak látszólag lényegtelen, hogy Vona szereti-e a cigányokat, valójában, mivel az első dolog, ami eszedbe jut róla, az ez a problematika;
