Nem ismerek senkit, aki nála tökéletesebben megtestesítené a huszonegyedik századi embert. Ahogyan viselkedik. Ahogyan beszél. Az őrültsége. A trágársága.
Anthony Bourdaint jellemezte így egyik barátja, az étteremkritikus Alan Richman. Amikor a méltatás elhangzott – 2017-ben, a New Yorker portrécikkében –, Bourdain még a tőle megszokott, ellenállhatatlan lendülettel és ijesztő munkabírással utazta körbe a világot és gyártotta műsorait közeli és távoli gasztronómiai kultúrákról.
Másfél évvel később már halott volt: felakasztva találtak rá egy észak-franciaországi kisváros hotelszobájában, a tévéműsora elzászi régiót bemutató epizódjának forgatási ideje alatt.
