„Ma már azt látni, hogy a hallgatók inkább kuncognak a Fidesz hallatán. A kampányban nem kaptak a párttól olyan üzeneteket, amelyek érthetően, a saját nyelvükön szóltak volna hozzájuk. Különösen értetlenül fogadták Orbán Viktor kampánybeli felhívását, hogy a szülők és nagyszülők beszéljék rá a fiatalokat a Fidesz támogatására – sokaknál ez éppen dacot váltott ki, ami jól mutatta a generációs szakadékot” – mondja Szabó Andrea a Népszavának adott interjújában.
A politológus azt mondja, hogy a Fidesz politikusainak „nemcsak a kommunikációt, hanem az üzeneteiket és a fiatalokhoz való viszonyulásukat is gyökeresen meg kellene változtatniuk, amire semmilyen utalást nem látok”.
Életjeleket kezdett adni magáról a Fidesz
A Fidesz állapotáról azt mondja Szabó: három hónappal ezelőtt „a Fidesz nem egyszerűen béna kacsa volt, hanem csak kacsa: teljes bénultság, vezetési válság és egyfajta dezintegráció jellemezte. Most, az ősz beköszöntével viszont mintha elkezdett volna újra összerendeződni a párt és a szavazótábora, s nem következett be az a teljes összeomlás sem, amire számítottam: a húsz százalék körüli támogatottság megmaradt.”
Az elemző szerint ez azt mutatja, hogy „van egy nagyon erős, nagyjából másfél milliós magszavazói tábor, amely az elmúlt hónapok nehézségei ellenére is kitartott a Fidesz mellett. Az elmúlt hetekben pedig mintha enyhült volna a korábbi vezetési válság, és Orbán Viktor visszatérésének, a vezető újbóli megjelenésének a várakozása is hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz valamelyest újra integrálódjon. De azért ez még messze nem a korábbi Fidesz állapota.”
Nincs meg a központi üzenet, nincs meg a hosszú távon működő vezetés, s az sem világos, hogyan lehet politikailag integrálni a különböző fideszes és jobboldali csoportokat.
Eközben az elemző szerint a „Mi Hazánk stabilizálta magát, 2022-höz képest megőrizte mandátumainak és szavazóinak arányát, így azt mondhatja: »élek és virulok«, bennem van potenciál. Ez az elmúlt hónapok parlamenti működésében is látszott: a Mi Hazánk tényleges ellenzéki erőként lépett fel, amely szükség esetén együttműködik a kormánnyal, de közben határozottan támadja is. Ezt nevezzük konstruktív ellenzékiségnek, és a magyar választó alapvetően ezt várja el: nem azt, hogy az ellenzék mindenáron megsemmisítse a kormányt, hanem hogy amiben kell, működjön együtt vele, a nemzeti ügyeket megszavazza, és ne vonuljon ki folyamatosan a parlamentből.”
Arra a kérdésre, hogy lesz-e új baloldali vagy liberális párt a magyar politikai palettán, azt mondja Szabó: „míg a jelenlegi választójogi törvény van, addig szerintem nem tud érdemi alternatíva létrejönni a Tisza mellett, mert ez a rendszer lényegében az egy az egy elleni küzdelemre, vagyis egy kétpárti struktúrára épül. Ha viszont megváltoztatják a rendszert, és 2030-ban már e szerint szavazunk, akkor a politikai vákuumot törvényszerűen ki fogja tölteni valaki. Márpedig a baloldalon és a liberális oldalon jelenleg ilyen vákuum van.”
Hozzátette: „ezért szerintem előbb-utóbb lesz politikai értelemben vett baloldali és liberális párt – nem is feltétlenül csak egy.”
A pénteki Háromharmadban is központi téma volt a Fidesz állapota.
