Soprontól Pest felé balfelé van Balf felé, itt működik Franz Weninger egyik (a jelentősebbik) pincészete 25 hektáron (a másik Villányban). Weninger és fia, Franz főleg a vörösök terén alkot nagyot Magyarországon, de fontos fehéreket is komponálnak. Most egy efféle, komolyabb nyári bort ajánlunk a bort figyelők jóindulatába.
Sopron a filoxéra mohácsi vésze, a XIX. század nyolcvanas évei előtt egyébként éppenséggel fehér bortáj volt a furmint uralma alatt. A borvidék fő fehér szőlőfajtái manapság a zöldveltelini, a sauvignon blanc, a leányka, tramini és a chardonnay. A leányka, aki mellesleg nem egyenlő a királyleánykával, sőt ő a kedves mama, amennyiben a királyleányka a kövérszőlő és leányka nászából jött létre, szóval a leányka sokat tudó, szép testű bort adó, diszkrét illatú-zamatú fenomén, a szakirodalom szerint méltatlanul háttérbe szorított fajta.
Ősi borvidék ez tehát, ahol talán már a kelták is borászkodtak, aztán a rómaiak, magyarok, és végül a német-magyar parasztpolgárok, a ponzichterek. A középkorban Ödenburg (Sopron) jelentősebb borászati-kereskedelmi csomópont volt, mint manapság, de ez sok borvidékről, szinte tán a magyar borászat egészéről elmondható.
A Fertőt különben melegen ajánljuk a Balatonba feledkező honfitársaknak, az osztrákoknak nem kell, ők sokkal inkább használják, mint mi. A kerékpárúttal végig körbeövezett tavon és környékén nyáron nagyon vígan vannak a népek: szörföznek, hajókáznak, bicajoznak, és boroznak erőst. Az egész inkább a falusi turizmus világa, nem az a pénzéhes zimmerferi-kultúra, ami a Balaton partjait elönti.
A Weninger Pincészet 1998. évi Soproni Leánykája világos zöldessárga, szépen iskolázott nyári bor, visszafogott illat, elegancia, enyhe medicinális reflex, telt és lágy tisztaság, az élénk savak és a 12 százalékos alkohol egyensúlya jellemzi, már határozott palackbukéval, ez érett leányka már, sőt, most kell a dugóhúzót elővenni, mert nemsokára öreglány lesz belőle. A hosszú utóízű bor önmagát halakhoz és szárnyasokhoz ajánlja.
