Egy ideje úgy látom, hogy az iráni konfliktus egy korszak lezárását jelzi. Az Egyesült Államok egyre inkább arra törekszik, hogy erőforrásait más térségekbe csoportosítsa át, ezért katonai jelenlétét Ázsiában és Európában is csökkentené. Az Irán elleni támadás egyik célja az lehetett, hogy tartósan visszavesse Teherán nukleáris képességeit, és ezzel a Közel-Keleten is nagyobb mozgásteret teremtsen egy fokozatos amerikai visszavonuláshoz.
Ez a stratégia eddig nem érte el a célját. Nem olyan látványosan vallott kudarcot, mint az afganisztáni kivonulás, de így is fontos üzenetet küld a világ középhatalmainak, az Egyesült Államok hegemón ereje csökken, újraosztják a lapokat.
Mindez új szövetségi struktúrák kialakulását is felgyorsíthatja. Keleten formálódni látszik egy India által kezdeményezett indo-csendes-óceáni együttműködés, amelyhez Japán, Indonézia, Vietnám, Ausztrália és Új-Zéland is kapcsolódhat. A Közel-Keleten pedig egy másik hatalmi együttműködés körvonalazódik Törökország, Szaúd-Arábia és Pakisztán részvételével.
