Huszonéves lehetett a lány, a földön feküdt, és nem tudott megmozdulni. Sírt. Kezdett eluralkodni rajta a pánik. Először a lábai bizonytalanodtak el. Le kellett ülnie, akkor indultak a barátnői segítségért. Perceken belül már feküdt, a karjait sem érezte.
A barátnők, egy csapat szőke holland lány ekkor ragadtak meg minket a nagyszínpad irányába hömpölygő tömegben, kétségbeesetten magyarázták, hogy „az egyiküket beginázták”.
Walkie-talkie-n hívjuk a bázist, bediktáljuk, mi történt, hol vagyunk: sréhen, a nagyszínpad mögött, rendezői jobbon, a Sziget felirattól nem messze. Kijjebb tudunk menni? Nem. A lány mellé térdelünk, próbáljuk megnyugtatni.

Életemben először látok pánikrohamot.
Elmondjuk, hogy biztonságban van, mellette a barátnői, perceken belül jönnek a mentők is, nem lesz semmi baj. Fogjuk a kezét, számoljuk, ahogy levegőt vesz. Nagy nehezen sikerül lelassítani a légzését.
A többiek mellette maradnak, én próbálom megtudni a barátnőktől, mi történt, mit ittak, mikor esett össze. Üvölt a zene, alig hallok valamit, ők meg távolról sem józanok, összevissza beszélnek a tegnap estéjükről, és valami vödörben felszolgált „vodka-limonádéról”.
Egyszer csak elhallgat a basszus. Vége a nagykoncertnek. Több tízezer ember indul a kijárat felé. Egyúttal felénk. A lány nem mozdítható – korábban megpróbáltuk felemelni, de többen sem bírtuk, ráadásul csak most sikerült megnyugtatni, tehát nem megyünk sehová. A tömeg viszont kérlelhetetlenül közeledik, félő, hogy eltaposnak. Fogjuk az illuminált holland lányokat, élőláncot alkotunk, körbeálljuk velük földön fekvő barátnőjüket; pattannak le rólunk az emberek.
Rengetegen meg is állnak: van, aki kérdezősködik, más segíteni próbál, és akad, aki mesélni kezdi, hogy egyszer ugyanez történt a barátnőjével. Végül megjönnek a mentők, kérdeznek ezt-azt, a lányt gyakorlott mozdulatokkal hordágyra teszik, és utat vágva maguknak, eltűnnek a tömegben. A szőke lányok hálálkodnak egy sort, majd ők is eltűnnek a szemeink elől.
Akkor, kilenc éve néhány barátommal a Helperek Önkéntes Segítők Egyesületével mentünk ki a Szigetre. Jó bulinak tűnt: kaptunk ingyenbérletet, cserébe naponta egy műszakban járőröztünk a fesztiválon, segítettünk, ha valaki elájult a hőségtől, kificamította a bokáját, vagy épp túl sokat ivott, ezáltal magatehetetlenné vált.
Idén újra felkerestem a helpereket, az egyesület elnökével, dr. Szeles Gézával és operatív vezetőjével, Kupsza Péterrel beszélgettünk arról, milyen egy ekkora fesztivál egészségügyi ellátását szervezni; miért teljesen egyedi a magyar megoldás; milyen tapasztalataik vannak a bedrogozásokkal; milyen problémákkal keresik fel a fesztiválozók a lelkisegély-sátrat, és miért távozik jobb emberként, aki helperként vesz részt a Szigeten.
Ezután néhány órát egy járőrcsapattal is eltöltöttünk, a nagyszínpad körülötti területet felügyeltük, és „bekasztliztunk” jó pár magatehetetlen fesztiválozót. A hajnali órákban aztán a pszichológiai sátorba is eljutottunk, ahol meglepetésünkre ekkor is volt még forgalom.




Magyarországon nagyon ritka a gina
A helperek a Sziget -5. napja óta a helyszínen tartózkodnak, így ott voltak Sebestyén Balázs, azaz DJ Oti koncertjén is, ahol több bedrogozásról szóló beszámoló miatt a mentők belső vizsgálatot, a rendőrség büntetőeljárást indított. A helperek járőrei nem találkoztak a szóban forgó esetekkel, a két vezető pedig azt is kiemeli:
