A Pannon GSM stabil második a magyar piaicon. Elégedett ezzel a pozícióval?
– Igen.
Őszintén szólva váratlanul ért ez a válasz. Akkor úgy teszem fel a kérdést, hogy a tulajdonos elégedett-e ezzel a pozícióval?
– Hadd magyarázzam meg, miért volt igenlő a válaszom az első kérdésére. A Westel a Matáv-csoport tagjaként a magyar piacon jelentős előnnyel indult – a szakmában úgy hívjuk, hogy inkumbens szolgáltató -, s ha körülnéz a nemzetközi porondon, akkor jól megfigyelhető, hogy az egykori monopolisták mobiltávközlési leányvállalatai mindenütt nagyon erősek. Egyetlen európai országot tudna csak mondani, ahol a második szereplő a mi 40 százalékos részesedésünkhöz hasonló szeletet tudott kiszakítani a piacból: ez Németországban a Vodafone (korábban Mannesmann) D2 szolgáltatása. Másfelől a magyar mobilpiac 2001-ben olyan hihetetlen gyorsasággal nőtt – kétmillió új előfizetővel a piac elérte az ötmilliós szintet -, hogy a 40 százalékos részesedés megőrzése több mint elég. Technológiai szempontból megközelítve pedig azt tudom mondani, hogy éppen elég feladatot jelentett a jelenlegi ügyfélkör számára biztosítani a megszokott színvonalat. Úgyhogy se időnk, se energiánk nem volt eddig arra, hogy ügyfeleket vadásszunk el a konkurenseinktől. Tehát, elégedett vagyok és elégedett a tulajdonos is.
Az előfizetők számának ilyen mértékű emelkedése azonban már véget ért…
– Még nem ért véget az előfizetőszám rohamos emelkedése. Sőt, azt sem lehet bizonyossággal állítani, hogy az idén, vagy csak jövőre lesz a piac telített. Az azonban kétségtelen, hogy a nem túl távoli jövőben erre sor kerül. S egyet kell értenem azzal is, hogy abban a pillanatban új és nagyon izgalmas szakasz kezdődik a magyarországi távközlésben: a mosószerpiachoz hasonló állapotok alakulnak ki. Ha nincsenek új előfizetők, akkor a már meglevőket kell elcsábítanunk a konkurenseinktől.
Milyen stratégiával készül a Pannon GSM erre az új szakaszra? Magyarországi konkurenseivel ellentétben nem áll a háttérben egy nagy nemzetközi játékos.
– Egyáltalán nem hiszek abban, hogy önmagában azért sikeres lehet egy cég Magyarországon, mert piacvezető Németországban, Angliában vagy akár Afrikában. Akkor eredményes egy vállalkozás a helyi piacokon, ha jobb a direkt konkurenseinél. Ebből kifolyólag egyetlen pillanatra sem aggasztott az a tény, hogy éppen a Vodafone jelentkezett három éve új versenytársként. A legnagyobb mobilszolgáltatóknak újból meg kell küzdeniük pozíciójukért minden piacon, így a magyaron is.
Ezen a véleményen van Sugár András is, a Westel első ember, de Vitai Attila Vodafone-vezér éppen e hasábokon fejtette ki, hogy mekkora előnnyel is jár a nemzetközi beágyazódottság.
– Ismerem konkurenseink álláspontját, s tagadhatatlan a globális jelenlét előnye, például a beszerzéseknél vagy az új technológiák bevezetésekor. De ezek jelentősége lényegesen kisebb annál, mint amit néhány évvel ezelőtt hajlamosak voltunk hinni. Ráadásul az sem felel meg a valóságnak, hogy a Pannon GSM e tekintetben óriási hátránnyal indulna, hiszen a Telenor-csoport tagja, amely Skandináviától Oroszországon, valamint Dél- és Kelet-Európa jó néhány országán át Ázsiáig több piacon jelen van. Az új piacon azonban nem lehet még a bevezetés költségeit sem jelentősen redukálni, hiszen a kampány ugyanannyiba kerül, hívják bárminek is a céget.
De a marketingköltségek felhasználásának hatásfoka jobb lehet, mert egyetlen nemzeti társaság sem tud olyan vonzó eseményt szponzorálni, mint például a Forma-1. Ezt pedig majdnem ingyen kapja a konkurense…
– Ezt ugye nem gondolja komolyan? A nemzeti társaságok által kitermelt profitból támogatja a Vodafone a Ferrari istállót. Ha egy leányvállalat, mint a magyar, veszteséges, akkor tényleg nem tud e költségekbe beszállni, de ettől még nincs ingyen az ilyen marketingtevékenység. Visszatérve azonban az eredeti kérdéshez: kétségtelen, hogy a márka- és arculatépítés fontos, de a sikert végső soron az elégedett ügyfél garantálja. Nem véletlen, hogy a Pannon GSM indulásától fogva magát az élvonalnak aposztrofálta. Stratégiánk az volt – és a mai napig az -, hogy a szolgáltatások színvonalával kell megkülönböztetni magunkat versenytársainktól. Ez eddig is komoly eredményeket hozott és meggyőződésem, hogy a már említett mosóporpiaci helyzetben még inkább a siker zálogává válik.
Csakhogy a növekvő fogyasztói igények kielégítését is korlátozhatja a gyengébb nemzetközi háttér. Az európai mobilfelhasználók számára a barangolás ma már nem elegendő, mert borzasztóan költséges. A nagyok – a Pannon GSM magyarországi konkurenseinek anyavállalatai – az egész kontinensre érvényes tarifákat ajánlanak. Hogy tudják ezt ellensúlyozni?
– Úgy, hogy mi is kialakítunk ilyen egységes európai roaming-díjszabást. Egyetértek azzal, hogy ma még magasak a barangolási tarifák, hiszen jóformán ez maradt az utolsó fejőstehén a mobiltelefóniában. Az úgynevezett páneurópai tarifák azonban hamarosan általánosak lesznek, s azok a társaságok is bevezethetik, amelyeknek nem azonos a tulajdonosuk. A roaming-szerződésekhez hasonlóan mi is köthetünk közös európai tarifamegállapodást, hiszen minden piacon van legalább egy olyan szolgáltató, amelyik nem tartozik a mi nemzeti konkurenseink családjához. Tehát a páneurópai díjcsomagok bevezetése nem a tulajdonosi struktúra, hanem a versenyképesség kérdése.
A speciális szolgáltatásokra átevezve: beszél-e a Panagocsijához? Nem gondolja, hogy némileg elavult játék ez 2002-ben?
– Természetesen játszottam már a Panagocsival, de tartok tőle, nem én vagyok a valódi célközönség. Mindazonáltal – a piac jó néhány szereplőjével ellentétben – nem hiszek abban, hogy az ilyen speciális szolgáltatások, mint például a játékok, főleg a ma még igencsak drága interaktívak és letölthetőek, komolyan befolyásolnák a vállalatok sikerességét. Nem szabad persze elhanyagolni ezeket a szolgáltatási területeket sem, de véleményem szerint hibázik az, aki túl nagy energiát fordít erre. A telefónia – és így a mobil távközlés is – elsősorban szó és másodsorban adatátvitelt jelent. Belátható időn belül ez nem fog változni.
Azt viszont mindenki tudja nyújtani. Mivel tudnak akkor a „mosóporpiaci” helyzetben kitűnni versenytársaik közül a szolgáltatók?
– Na, ez itt a kulcskérdés. Ha biztos választ tudnék rá, akkor nagyon gazdag lennék. Néhány dolgot azért persze látok. Így azt a tendenciát, hogy az ágazatban hajlamosak egymást betegesen követni a cégek. Jó esélye van a sikerre annak, aki nyugodtan ki tudja várni azt a pillanatot, amikor már eldőlt, életképes megoldásról van-e szó, vagy sem. Ennek persze megvan a veszélye is, mert alaposan le is lehet maradni. Azt hiszem, e két szempont között kell tartani az egyensúlyt.
