Orvos vagyok, minden érdekel, ami hozzásegíthet egy jobb minőségű, boldogabb élethez. (Könnyű nekem, mert az én pácienseim, a gyerekek még nem tettek annyi rosszat a szervezetükkel, mint a felnőttek.)
Divatossá vált egy kifejezés: longevity.
A szakemberek megkülönböztetik a lifespan kifejezést, ami biológiai értelemben az idő, ameddig élhet az ember; valamint a healthspan kifejezést, ami azt mutatja meg, hogy hány évig élünk egészségben, krónikus betegségek, fájdalmak, jelentős korlátozottság nélkül.
Ahogy idősödünk, úgy válik egyre érdekesebbé ez a téma.
Tizenhárom évesen épp csak kezdtem jó eredményeket elérni, már számoltak velem felnőttversenyeken is.
Felnéztem a bajnokokra, vágytam közéjük tartozni; arról álmodoztam, nagy bajnok válik belőlem is.
A magyar bajnokság hátúszó döntője előtt vártunk a rajtra. Két úszótársnőm – két csinos, mutatós fiatalasszony – üldögélt velem szemben, és az volt a téma, hogy abban a szezonban sötétszőkére vagy világosbarnára festessék-e a hajukat.
Rájuk néztem, és az futott át a fejemen: Mindketten huszonnégy évesek voltak.
Ha már longevity!
Azt is olvastam, hogy az új tudományág művelői szerint az úszás a hosszú, egészséges élet elérésének leghatékonyabb eszköze.
Ugyanis az úszás a legtermészetesebb mozgásformák egyike, kiváló hatással van az ízületekre, a szívre és az agyra.
Azt meg én teszem hozzá ráadásnak: úszni nagyon jó, és kortól, edzettségi szinttől, élethelyzettől függetlenül szinte bárki számára elérhető.
Különlegessége abban is rejlik, hogy a víz felhajtóereje tehermentesíti az ízületeket, miközben a mozgás mégis intenzív izommunkát igényel; mentálisan is segít, csökkenti a stresszt, oldja a feszültséget, flow-élményt teremt.
Apunak voltak jó mondásai az életkorról és annak változásáról, idézek párat:
- „Attól még senki nem válik öreggé, hogy megélt valahány évtizedet.”
- „A fiatalság lelkiállapot: az akaraterő, a képzelőerő és a bátorság uralma a gyávaság fölött; a fiatalság az, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet.”
- „Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról.”
- „Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket.”
*
Kellemes kora délután a Komiban.
Süttetem magam a napon, amikor megpillantok egy kínzóeszközöket cipelő sportos fiatalembert.
A tárgyak szinte mindegyike ismerős, volt szerencsém sokat edzeni velük. De egy meghajlított, nyolcas alakú gumiról el nem tudom képzelni, mire jó.
Persze győz a kíváncsiság: rákérdezek.
Kiderül, arra szolgál, hogy az úszó kinyújtsa az úszás közben behajlított kezét.
– Na de úszás közben nem hajlítjuk be a kezünket! – vágom rá kapásból.
– Tényleg nem?
– Tényleg. Miért, te igen?
– Én be szoktam hajlítani – mondja ő.
– Sajnálom, akkor rosszul csinálod.
Meglepődik.
– Netán úsztál?
Bólintok.
– Csak nem versenyszerűen?
Újabb bólintás, és nyújtom a kezem, bemutatkozom.
– Jaj! – mondja, pedig semmi oka jajongani.
*
Uszoda, víz, napsütés és persze komoly elköteleződés – ez kell a rendszeres úszáshoz, de megéri.
Hadd idézem édesapám még egy gondolatát:
A sportolás nem arról szól, hogy szuperemberré válsz, hanem arról, hogy embernek lenni jó.
