Az aszály egyre pusztítóbb jelei mutatkoznak országszerte. Szomorú és ijesztő látvány a holdbéli tájjá változó Velencei-tó, az apadó Duna, ám a legmegdöbbentőbb talán a pusztuló fákkal, sőt erdőfoltokkal szembesülni. Az őszi esők minden bizonnyal jelentősen javítják majd tavaink, folyóink állapotát, a fákat azonban már nem támasztják fel, miközben laikusként csak tehetetlenül morfondírozunk, mekkora lehet a baj, ha már e mélyre gyökerező növények sem jutnak vízhez?
A klímaváltozás összetett hatásai a szemünk láttára rombolják hazánk élővilágát, de a folyamat nem most kezdődött: a szárazon meredező fák jelentős része az évről évre visszatérő aszály áldozatai, az idei csapadékhiány miatt elpusztuló fák nagy része még nem is látható, majd jövőre szembesülünk a veszteséggel. Dr. Molnár Ábel Péter ökológust, a MATE Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszékének kutatóját kérdeztük erdőink látványos haldoklásáról.
