Orbán Viktor alapállítása: mivel jogellenes a köztársasági elnök eltávolítása, ezért illegitim ettől kezdve minden törvény és kinevezés. Ez az önkény jogi olvasata Orbán tusnádi prezentálásában. Politikai válasza rá pedig a politikai és jogalkotási bojkott: a részt nem vevés általi tiltakozás az „önkény ellen, a szabadság megvédésére”.
De helyes-e az orbáni keretezés, és hova vezethet a politikai és jogi bojkott, amit Orbán egyetlen kiútként és feladatként jelölt ki hívei számára Tusnádfürdőn?
A XVII. Alaptörvény-módosítás – amely a köztársasági elnök eltávolítását egy mondattal, célzottan végezte el – súlyos alkotmányjogi aggályokat vetett fel. Ezt még a TASZ és az Amnesty International is jelezte, ahogy az egész alkotmányjogi szakma. A módosítócsomag tartalmát – mivel az Alkotmánybíróságra (AB) vonatkozó szabályokat is tartalmazott – maga az AB nem vizsgálhatta a Fidesz-KDNP korábbi jogkörelvonásai miatt.
Az alkotmányos dilemmára egyedül a köztársasági elnöknek volt lehetősége válaszolni, ám neki is csak szimbolikusan. Neki három lehetősége volt:
- Érzékelve a jogi paradoxont és az alkotmányellenes alkotmánymódosítás lehetőségének problémáját: nem írja alá a törvényt, és mégis elküldi az AB-nak, továbbdobva hozzájuk az alkotmányjogi vitát.
- Érzékelve a jogi paradoxont és az alkotmányellenes alkotmánymódosítás lehetőségének problémáját, de tudva, hogy az AB tehetetlen: nem írja alá a törvényt, hanem lemond, egyben alkotmányellenesnek tartva önnön eltávolítását és a többi közjogi intézkedést, amelyhez aláírásával nem asszisztál. A nem aláírás és lemondás kombinációjával az alkotmányossági dilemmát ezzel az ideiglenes köztársasági elnökhöz dobta volna, ennek teljes politikai felelősségével együtt.
- Érzékelve a jogi paradoxont és az alkotmányellenes alkotmánymódosítás lehetőségének problémáját: a vitára pontot tesz azzal, hogy aláírja a XVII. Alaptörvény-módosítást, és ezzel elfogadja, hogy a komoly alkotmányjogi dilemmát a „jogszerű” pecséttel látja el, majd annak rendelkezéseit ugyancsak jogszerűnek elfogadva másnap távozik a hivatalból.
A Fidesz alapvetően az 1.) verzióval gondolta továbbvinni a vitát. Sulyok Tamás egyetlen logikusnak és az egész alkotmányjogi szakma szempontjából értelmezhető döntése viszont a 2.) verzió lett volna. Ez a Fidesz „önkény és illegitimitás” politikai keretezésébe is abszolút beleillett volna, és az ideiglenes, tiszás köztársasági elnök aláírásától származtathatta volna az „önkény és illegitimitás” kezdetét, időszámítását.
Csakhogy Sulyok Tamás – AB-elnöki múlttal a háta mögött – a 3.) változatot választotta.
