82 éves korában, július 15-én meghalt Ludassy Mária filozófus, egyetemi tanár – közölte az Atlantisz Könyvkiadó.
Ludassy 1944-ben született, és a francia felvilágosodás korának egyik legnagyobb hatású magyar kutatója volt. Könyvei, magyarországi és külföldi előadásai a hetvenes évek elejétől megkerülhetetlennek számítottak a felvilágosodás és a restauráció kutatásában. A kiadó „fantasztikus humorú tanárként, kollégaként és barátként”, valamint nemzedékek számára a gondolkodás szabadságának megtestesítőjeként búcsúzott tőle.
Tudományos tevékenysége mellett politikai kiállásáról is ismert
1968-ban tiltakozott Csehszlovákia megszállása, később pedig a Charta 77 gondolkodóinak bebörtönzése ellen. Felszólalt a Márkus Györgyöt, Kis Jánost, Bence Györgyöt, Vajda Mihályt, Heller Ágnest és Márkus Máriát ért retorziók miatt is. Egy ideig ő maga sem taníthatott az ELTE-n.
Ferencvárosi díszpolgári címének megszerzésekor ezzel a videóval tisztelegtek a filozófusnak:
Szinte élete végéig tanított
A professzorról a kiadója azt írta, hogy szinte élete utolsó szakaszáig tanított az egyetemen. Legutóbbi, Az állam és a szellem szuverenitása című kötete a 2026-os könyvhétre jelent meg. Az Atlantisz közleménye szerint az országban bekövetkezett fordulatnak nagyon örült, csak azt sajnálta, hogy nem lehetett a tereken ünneplők között.
Ha Delacroix nem a szabadság utcai, hanem szellemi harcait festette volna meg, az ő alakja magasodna a barikádok fölé
– búcsúzott Ludassy Máriától a kiadó.
Rendíthetetlen nézetek
Mikor élete legnehezebb történeteiről kérdezték, az apja 1949-es, illetve 1958-as letartóztatását, a házkutatások és a börtönlátogatásokat hozta fel elsőként.
Aztán a kitelepítés, és hogy ilyen családi háttérrel reménytelennek tűnt az egyetemre jutásom. A Kádár-korszak becsületére legyen mondva, amikor magyar irodalomból első lettem az országos tanulmányi versenyen a Humanizmus és hazafiság Ady költészetében című dolgozatommal, tartották magukat a saját törvényeikhez, első helyezettként felvételi nélkül kerülhettem be az egyetemre. A filozófia szakon többségben funkcigyerekek voltak, így 56 továbbra is tabu maradt. Örültem nagyon, amikor megismerkedhettem az igazi ötvenhatosokkal, Donáth Ferenccel és Eörsi Istvánnal, akik halálukig a legjobb barátaim voltak.
– mondta a 80. születésnapjára készült portréinterjúban, felidézve azt is, hogy a Csehszlovákia lerohanása elleni 1968-as tiltakozása miatt kirúgták az egyetemről, ahol akkor már gyakornok volt.
Pártbizottsági határozat értelmében 1988-ig be sem tehettem a lábamat a bölcsészkarra, holott tanítani legalább annyira szerettem, mint a felvilágosodás klasszikusait fordítani. (…) 1990 után – bár soha nem voltam SZDSZ-tag – lelkes előadója lettem a Liberális kluboknak az egész országban. Borzasztó volt látni, hogy a jogfilozófiailag helyes opció, a visszamenőleges hatályú számonkérés elutasítása a gyakorlatban azt jelenti, hogy változatlanul volt munkásőrök és III/III-asok vannak felettem vezető pozícióban.
Ugyanebben a cikkben Perecz László filozófus kivételesen intakt személyiségként jellemzi Ludassyt, akinek lényegében változatlanok maradnak a nézetei. Annak ellenére is, hogy éppen ezek a változatlan nézetek lettek előbb az összeomló baloldal, majd a kiépülő jobboldali pártállam éles bírálatának tárgyai.
Bibó után szabadon mi valamennyien elmondhatjuk majd, hogy éltünk 1990 és 2010 között. De a leghitelesebben Ludassy tanárnő. Előbb újra fölfedezett, majd förtelmesen meggyalázott eszméinket ő őrzi a leghűségesebben
– írja az egykori kolléga.
