Viszonylag ritka, hogy egy egyedülálló férfinak örökbefogadási ambíciója legyen. De lehet az akár nő is: a szingli státusz esetén Magyarországon – bár a törvény szerint lehetséges – általában kicsi az esély a sikerre. Még házaspároknak sem könnyű.
Domján Mihályban 2020 karácsonyán fogalmazódott meg, hogy örökbefogadó apa szeretne lenni. Pontosabban, akkorra erősödött meg benne a már évek óta dédelgetett gondolat. Negyvennyolc éves volt akkor. A felnőtt élete során nem sikerült olyan párra találnia, akivel közösen saját gyereket vállalhattak volna. Mondhatni, ennek a különben sikeres embernek nem volt szerencséje a magánéletében. Az igazsághoz tartozik, hogy a negyvenes évei második felében lassan le is mondott arról, hogy egyszer rátalálhat az igazira. Elképzelhető, hogy lehetett volna még várni, próbálkozni, a véletlen szerencsében bízni, vagy akár társkereső applikációkat böngészni – sokan nyilván így tennének –, de nem vagyunk egyformák.
Mihály fokozatosan vált tudatos agglegénnyé, vállaltan szingli férfivé. Világéletében ezer százalékkal csak a munkájának, a gyógyításnak élt, mégis elő-előbukkant belőle olykor az apaság utáni vágy. Azt gondolta, majd idővel elmúlik. De nem múlt el. Magában is bizonytalan volt: tényleg alkalmas lenne erre a szerepre? Ezt a kérdést vagy kétséget nagyon is komolyan vette, sokat töprengett rajta – évekig járt terápiára, hogy egy szakember segítségével tisztába jöjjön az ezzel kapcsolatos, kavargó érzéseivel.
Két év után megerősödve, magabiztosan, erősebb önismerettel került ki ebből az egészből.
Nem élek párkapcsolatban, és a korábbi tapasztalataim alapján most már nem is vállalnám szívesen ennek a kockázatát. Szingli vagyok, ha úgy tetszik, agglegény, és kész. Ez vagyok én, messze nem egy tökéletes ember. Elfogadom, és nem érdekel, mit gondol a világ
– jellemzi önmagát. De ettől még miért kéne visszatartania magát attól, hogy továbbadja a benne lévő szeretetet és gondoskodási hajlamot?
Korábban részmunkaidőben öt és fél éven át dolgozott a gyermekvédelemben. Megértette az állami gondozott gyerekeknek a helyzetét, látta a szeretet utáni sóvárgást a szemükben, és azt érezte, hogy megfelelne apának.
Közben persze hallotta a szirénhangokat is: „Örökbe fogadni nagyon kockázatos dolog. Minek akarsz te idegenek gyerekével foglalkozni? Nem elég neked, hogy van már két keresztfiad meg egy keresztlányod is? Nem játszottál velük eleget, kisebb korukban nem mentél elégszer értük bölcsibe, oviba, iskolába?
Jó egy év telt el, amíg az elhatározásból tett lett – 2022 januárjában vágott neki a dolognak.
Azt hitte, hogy pontosan tudja, mi vár rá, de tévedett.
