A hazai állampapírpiacon már azelőtt megkezdődött az intenzív hozamesés, mielőtt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hétfői döntésével 9,5 százalékról 9 százalékra mérsékelte a jegybanki alapkamatot. Ennek oka nagyrészt külföldről érkező hatalmas kereslet volt.
De a befektetők még ezek után is rendkívül vonzó, tartósan magas reálhozamot remélhetnek. November 18-án (még a kamatvágás előtt) például az egyéves állampapírpiaci hozam 9,19 százalék volt, miközben az infláció két hónapos emelkedés után is csak 4,9 százalékig nőtt október végére.
Közel az intervenció
Amennyiben a fixen beállított sávközéptől már 15 százalékra eltávolodna bármelyik irányba a piaci jegyzés (most erre természetesen az erős oldalon van esély), a Magyar Nemzeti Bank már interveniálna, vagyis forintot adna el a gyengítés érdekében. Ez a konkrét érték 234,7 forintos eurónál van. Az euró a múlt héten már 236,4 forintig is gyengült.
A külföldi vásárlók hatalmas kereslete csak ezt a fajta piaci asszimetriát mérsékelte némileg. A „szuperhozamok” vonzereje ugyanis olyannyira nagy volt, hogy az állampapír-aukciókon a vásárolni szándékozók a hozamot tekintve egymást alullicitálva, azaz az árfolyamot nézve egymást felüllicitálva léptek fel.
A kamatcsökkentést követően további erős hozamesésre lehet számítani. Erre igencsak szükség volt már, hiszen a döntést megelőzően a forint az intervenciós sávon belül lassan már súrolta mozgásterének határát, vagyis már majdnem 15 százalékra eltávolodott a 276,1 forintos eurónál beállított sávközéptől.
Az állampapír- és a forintpiac között az MNB kamatpolitikája folytán közvetlen a kapcsolat. Miközben a jegybanki alapkamat 9,5 százalék volt, és a döntést követően is csak 9 százalékig apadt (tehát még mindig sokkal magasabb, mint az infláció), az állampapírpiaci hozamszintek is igazodnak az alapkamathoz, és a magyar állam adósságából nemcsak a hazai megtakarítóknak érdemes vásárolniuk, hanem a külföldi befektetőknek is. Igen ám, de a papírok nagy többségét forintban bocsátják ki, így a külföldiek állampapír-vásárlásaikhoz forintot vesznek, ez pedig hipererősen tartja a forintot.
Inkább káros
Ennek persze vannak előnyei, elsősorban az infláció letörésében. Az importált áruk euróban, dollárban kifejezett ára forintban kifejezve alacsonyabb, így az importcikkek olcsóbbá válhatnak (feltéve persze, ha a fogyasztók megkapják az árelőnyt).
A hátrányok azonban immár vélhetően nagyobbak. Az exportőrök nehezebb helyzetbe kerülnek, a magyar áru már itthon is versenyhátrányt szenved el az importcikkekkel szemben, romlanak az egyensúlyi mutatók. A mai állampapírpiaci szintek így aligha tartósak, az MNB hamarosan még akkor is újabb kamatcsökkentésre kényszerül (az exportőrök máris erősen lobbiznak ezért, és nyilván kevésnek tartják a fél százalékot), ha közben valóban gond van az inflációs célok teljesülésével is, hiszen jövőre már a jegybank szerint sem tartható a 4,5 százalékos év végi célkitűzés.
A jegybank maga is deklarálta, hogy az árfolyam-mechanizmus alapját jelentő sávokat nem szélesíti, így burkoltan maga is jelezte: továbbra is csak a kamatvágás marad számára mint eszköz. A gazdaság élénkítése érdekében bevetett megoldás mechanizmusa amúgy egyszerű: ha kevesebb kamatot kapunk a pénzünk után a kötvénypiacon, több pénz áramolhat a direktgazdaságba, többen vesznek részvényeket, vagy kezdenek saját vállalkozásba, hiszen már a kisebb elérhető megtérülés is veri az állampapírpiacon realizálható alacsonyabb hozamot.
Mások is erre kényszerültek
A világ többi részén, sőt régiónkban is állandóan napirenden vannak a kamatcsökkentések. A szlovák jegybank november 15-én 150 bázispontot vágott, míg az Egyesült Államokban a Fed novemberben 1,25 százalékra csökkentette az irányadó kamatokat. Innen ugyan valószínűleg tovább már nem apadhatnak a kamatok, de az üzenet világos: az érintettek egyértelműen hitet tettek a kamatcsökkentés gazdaságélénkítő hatása mellett.
A várható újabb kamatcsökkentés és hozamesés a magyar állampapírpiacon befektetni szándékozókat egyáltalán nem kell, hogy elriassza. Ha ugyanis a ma elérhető hozamszint mellett állampapírt vásárolnak, a futamidő végén az ígért százalékos megtérülést mindenképpen realizálhatják. Sőt, amennyiben valóban bekövetkezik az elkerülhetetlennek tűnő további hozamesés, akkor az árfolyamok felértékelődése miatt extrahozamot is el lehet érni korábbi állampapír-eladásokkal. Egyelőre tehát az állampapírba fektetők irigylésre méltó helyzetben vannak.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezek a befektetők magas nyereségüket csak a gazdaság más szereplői: a hazai gyártók, exportőrök és a többi részpiacon befektetők rovására érhetik el. Hiszen amíg az állampapír-piaci reálhozamok magasak, addig az alternatív befektetésekkel szemben gyatra a kereslet, így pedig a tőzsdei részvények árfolyama mindenfajta alulértékeltség ellenére is nehezen kezdhet komolyabb emelkedésbe.
