„Alapos szakmai egyeztetések után megszületett a döntés az új NAV-vezetéssel kapcsolatban” – adta hírül Kármán András pénzügyminiszter hétfőn. A bejelentés nyomán a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke Tamásné Czinege Csilla lesz, aki a kormányváltás óta már gyakorolta az elnöki jogkört. A NAV adószakmai elnökhelyettesének pedig Kármán András Czöndör Szabolcsot javasolja.
A kinevezések kapcsán éles hangvételű Facebook-posztot tett közzé Horváth András egykori adóellenőr, aki 2013 végén botrányt robbantott ki azzal az állítással, hogy az adóhivatal éveken keresztül ezermilliárdos nagyságrendű áfacsalások felett hunyt szemet, politikai és gazdasági érdekköröknek kedvezve.
„Tamásné kinevezése garancia a változatlanságra”
A NER-t kiszolgáló figurák a NAV élén? Marad minden a régiben? Bravó, Kármán úr! felütésű bejegyzésében Horváth András emlékeztet a 2013-ban kirobbant NAV-botrányra:
„A fő állításom akkor az volt, hogy olyan diszkriminatív ellenőrzési rendszert működtetett a NAV, amely éves szinten százmilliárdokkal károsította meg az állami költségvetést. Kármán András éppen akkor lépett le a NAV-ot felügyelő pénzügyminisztériumi állásából, amikor 2011 őszén a NAV-on belül terjesztettem a felső vezetés elé, hogy milyen mértékű károkat okoz az ÁFA-bevételeket tekintve az a tudatosan kialakított rendszer, amelyben az ellenőrzések mindig megállnak a védett (kiemelt státuszú) adózóknál. Ekkor a NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóságán dolgoztam, a főigazgató az a Tamásné Czinege Csilla volt, akit újdonsült pénzügyminiszterünk éppen hétfőn nevezett meg a NAV új elnökeként.
Amikor 2013 novemberében a nyilvánosság elé léptem a NAV-on belüli korrupciós és ÁFA-csalási ügyekkel (melyek feltárásán évek óta dolgoztam), régióvezetőként Tamásné volt az, aki lefolytatta azt a hétvégi vizsgálatot, amelyben minden vádpont alól »tisztázták« magukat. Annyira jól sikerült egyébként ez a »tisztázás«, hogy a következő évben kirobbant kitiltási botrány következményeként Vida Ildikóval az élen komoly fejek hullottak a NAV éléről.
Tamásné volt az is, akinek a vezényletével összeeszkábáltak ellenem egy olyan koncepciós jellegű feljelentést (büntetőjogi tényállást), amelyben adatsértéssel vádoltak
– írta az adóügyi szakember.
„Kiszolgálni? Azt mindig is nagyon jól tudott”
„Tamásné végül is Varga Mihály földije, és annak idején Szolnokon kezdte építgetni a karrierjét. És Tamásné volt az is – erre nagyon jól emlékszem –, aki a 2011 októberi, általam kiharcolt, NAV felső vezetők részvételével zajló megbeszélésen elfehéredve »kérte ki« magának, hogy én a multinacionális cégeket haszonhúzóknak nevezem. Még ő volt a régióvezető, amikor vezetőtársaival egyeztetve 2012 nyarán félreállítottak a NAV-on belül, majd adategyeztetési munkával bíztak meg (hátha magam hagyom ott az egész kócerájt), s teljesen elszigeteltek attól az ellenőrzési-koordinátori-szakmai munkától, amit mindig is elismerten folytattam a NAV-on (APEH-en) belül.
S mi történik most? Csak annyi, hogy Tamásné Czinege Csilla lesz a kontinuitás az egyik rendszerből (NER) a másik rendszerbe (?)
– írta Horváth András.
„Én azt már sokszor elmondtam, hogy a 2013-as kiállásom mögött semmiféle személyes sértettség vagy bosszúvágy nem volt. Sem Tamásné, sem további olyan vezetők vonatkozásában, akik pedig eléggé nagyokat rúgtak belém (és más kollégáimba is) azért, mert valamilyen módon reformálni próbáltuk az ellenőrzési szakterületet. Én a Rendszeren szerettem volna változtatni, azért, hogy valódi, felelős gazdája legyen a súlyos százmilliárdokat felemésztő szervezett bűnözői hálózatok üldözésének.
Az elmúlt órákban korábbi munkatársaim közül – akiket hasonló okok miatt ugyanúgy kivetett magából a NAV, mint engem – sokan felszisszentek: Tamásné mint NAV-elnök? Ez arculcsapása mindazoknak, akikkel az elmúlt 1,5 évtizedben elbántak, akiket egzisztenciálisan és egyéb módon tönkretettek, csak azért, mert tisztességesen, esküjükhöz híven próbálták tenni azt, ami minden adóhivatali dolgozónak kutyakötelessége lenne: részrehajlás nélkül képviselni a közérdeket, a költségvetési érdekeket.
Tamásné kinevezése garancia a változatlanságra, a kontinuitásra, arra a diszkriminatív ellenőrzési rendszerre, ami továbbra is azoknak a védett cégeknek és személyeknek fog kedvezni, akiket a mindenkori hatalom ilyen védett státuszra predesztinál. S továbbra is azokat az alvezéreket fogja alkalmazni a NAV-nál, akik nemcsak egyszerűen kollaboráltak, hanem vezetői ténykedésükkel, intézkedéseikkel, vizsgálatok leállításával vagy megrendelésre történő elvégzésével gyönyörűen kiszolgálták a korrupt rendszert.
És még valami nagyon fontos a végére: persze, nem lehet mindenkit lecserélni. Persze, hogy mióta többpártrendszerben élünk, kormányváltáskor a legfelsőbb vezetők mennek, az addigi »helyettesek« pedig jönnek. De most valamiféle rendszerváltásról pampognak az illetékesek nonstop. Akkor talán változtatni kellene az eddigi metóduson, talán azokat is illene megkérdezni egy-egy vezető alkalmasságáról, akik addig csak elszenvedői voltak azok kollaborálásának, szakmai hiányosságainak, hivatali visszaéléseiknek.
Nézzenek már utána egy-egy fajsúlyos kinevezés előtt, hogy az az ember valóban alkalmas-e annak a kormányzati célnak a megvalósítására, amit az új éra jeles képviselői úton-útfélen hangoztatnak.
A papír sok mindent elbír, lehet nagyon jól hangzó érdemeket tulajdonítani egy leendő NAV-elnöknek vagy éppen a leendő adószakmai elnökhelyettesnek, de ezek csak üres papírok. Ezeket a papírokat kellene valós tartalommal megtölteni: megvizsgálni, hogy ténylegesen mit tettek le az asztalra, mi fűződik a nevükhöz, minek voltak a részesei (!), uram bocsá, megkérdezni erről akár a mezei dolgozókat is. Mert nehogy úgy járjatok, mint a minap Nemcsok Dénes államtitkári kinevezésével vagy nem sokkal korábban a rendvédelmi területen történt személycserékkel.
Tisztítótüzet ígérgettek, de amivel most a NAV-nál próbálkoztok, az puszta átmentése a NER-es ántivilágnak.
A NAV jelenlegi dolgozóinak pedig azt üzenném – különös tekintettel azokra, akik a »rendszerváltásra« szavaztak –, hogy tessék csak számon kérni az ígéreteket, hiszen végül is most már szólásszabadság van. (Vagy mégsem?)” – zárta bejegyzését Horváth András.
