Egy hete tart a világbajnokság Észak-Amerikában, és katari torna után ezúttal nem a téli rendezés és az alkoholtilalom, hanem a rendezési botrányok, valamint az európai szemmel lehetetlen időpontok, na, meg a meleg, párás idő miatt panaszkodhattunk – utóbbi elemzői szemmel is fontos lesz. Aki az összes meccset megnézte, az is csak egyszer látott mindenkit, hacsak nem Haiti és Üzbegisztán tavalyi vb-selejtezőit vadászta szorgosan már az elmúlt hetekben is a világhálón – de a műkedvelésnek is vannak azért határai.
A csapatokon egyesével (vagy akár négyesével) végigmenni nemcsak nehéz, de most még talán nem is időszerű. Általános tanulság, persze, akad bőven, a meccsek sok tekintetben hasonlóak, olykor túlságosan is. Az eddig látott taktikai trendeket így négy dimenzióban fogjuk elemezni.
Védekezés térben: hőség van, presszing nincs
Kezdjük mindjárt a legfontosabbal, mert az összes többi abból következik. Bár a három rendező ország, sokféle város, időzóna, éghajlat elvben nem homogén körülményeket biztosít, általánosságban elmondható: a csapatok gyakran magas hőmérséklettel és páratartalommal egyszerre kell, hogy szembenézzenek. Aki tudni akarja, ez milyen hatással van a játékra, most már nem 1986-os vb-meccseket kell nézegetnie: itt és most is látjuk, napjában három-négyszer.
A világbajnokság első és legfontosabb taktikai tanulsága:
