A Story magazinnak adott interjút Varga Viktor, melynek alkalmával elárulta, hogy
Reményei szerint a január-februárt már a dzsungelben tölti, jelenleg is erre az útra igyekszik összeszedni a pénzt.
Amikor arról kérdezték, nem tart-e az emberevő kannibáloktól, az énekes azt felelte:
Én semmitől nem félek. Anyukám elájult szülés közben, és emiatt percekig nem kaptam levegőt, szóval oxigénhiányosan születtem. Szerintem ezért nincs félelemérzetem. Ez a kis közjáték egész egyszerűen kiiktatta belőlem azt a központot, ami a félelemért felel. Az adrenalint is alig érzem.
Mint mondja, régóta vonzzák a mai napig kőkorszaki rítusok szerint élő népek. Szereti, ahogyan összekapcsolódnak a természettel, és hogy saját hiedelemrendszerük van.
Látni, tanulmányozni akarom azokat, akik még ott tartanak, hogy simán megeszik az embertársukat. Kíváncsi vagyok erre az egészre. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy nálunk sem lesz minden ilyen nyugalmas, mint a mostani periódus, és eljön az idő, amikor a mi világunk is bedurvul. Az embereknek egyszer elege lesz abból, hogy kizsigerelik őket
– jelentette ki Varga, aki szerint az életben az egyetlen állandó dolog a változás.
Ami a vágyott utat illeti, az énekes úgy tervezi, egyedül vág neki, mondván, szeretne végre megnyugodni, mert itthon mindig bosszantja valaki: vagy a nők, vagy a szomszédok, vagy éppen a hatóságok.
Hozzátette, hogy nem egy nagy kapcsolattartós típus, de ha lehetősége lesz rá, aggódó édesanyjánál, édesapjánál és a testvérénél bejelentkezik majd.
De egyébként a szüleim megszokták, hogy »vadember« lett a fiukból. A nőkkel való kötodéssel viszont leszámoltam. Az én világomban nincs felelősségvállalás. Gondolok egyet, és másnap a világ másik végén vagyok, amiból konfliktusok vannak, azt pedig nem szeretem. Nekem a legideálisabb, amikor totál egyedül vagyok, és ha mellém sodor valakit az élet, akkor az maximum egy ideig velem sétál. Szeretem a csendemet, az énidőmet, és bár szükségem van szerelmekre, nekem az csak másodrangú. Fontosabb az alkotás, az inspirálódás.
Bár most élvezi a szabadságot, bevallása szerint legszívesebb egy nagy hippikommunában élne, ahol több párja is van egyszerre. Nem zárja ki ugyanakkor, hogy egy nap majd nagyot fordul vele a világ.
Szeretem, hogy végtelen minden, és pont ezért nem zárok ki semmit. Azt sem, hogy jöhet egy olyan ultra nagy szerelem az életemben, hogy mintaférj és mintaapa leszek. De szerintem az is csak egy időre szólna, mert érzem magamon a vadulást, és hogy egyre távolodom a civilizációtól, mert az nem engem és nem a művészetet szolgálja.
