„A mozgalmunk nyelve inkább a német volt, mint a magyar, ami természetes, mert a főváros még nem is kezdhetett el magyarosodni, egész városrészek lakossága németajkú volt, a mozgalom vezetői is külföldről hazakerült, külföldről idekerült munkások voltak. Hirtelen jött a munkásmozgalom” – írja Révész Mihály a magyar szociáldemokrácia keletkezéséről és így a Népszava alapításáról is szóló 1913-as könyvében.
Ezek után aligha meglepő, ha a magyar munkásmozgalom első lapjai két nyelven jelentek meg. A mai Népszava jogelődjének tekinti azt a Munkás-Heti-Krónikát (MHK), amely 1873-ban tűnt fel a „sajtópiacon”, már ha beszélhetnénk jelentősebb piaci keresletről. Ám ilyesmi még nemigen volt. Így a hazai szociáldemokraták (akik még ezt a nevet sem használhatták a Deák-párti kormányzatok idején, melyek rettegtek az 1871-es párizsi kommünnek még a hírétől is) nem tudtak napilapot finanszírozni. Ezért hetilapként indították el a kiadványt. Ugyanebben a pillanatban megjelentették viszont a lap német verzióját, az Arbeiter-Wochen-Chronikot, amely elsősorban a fővárosi olvasóközönséghez, az éppen az abban az esztendőben egyesített Budapest munkásaihoz szólt.
A Népszava ebből az MHK-ből nőtt ki, annak köszönhetően, hogy a szocdem pártvezetés összeveszett. Ugyanis a pártmozgalom vezetői egyben a pártsajtó szerkesztői is voltak. Így történt, hogy a párizsi Kommünben miniszteri posztnak megfelelő tisztséget betöltő Frankel Leóval és követőivel összekülönböző Külföldi Viktor és csapata 1877-ben önálló lapot alapított, a Népszavát.
Külföldi – aki felvett magyar nevének megfelelően a mai Németország területén született – Frankeléknél mérsékeltebb állásponton volt, és a legalitást szem előtt tartva igyekezett a szocdem gondolkodást befolyásolni. A Népszavának is volt természetesen német kiadása, Volksstimme néven. Frankel – bár Külföldivel ellentétben itthon, Óbudán született – az MHK német változatát értette jobban, és azt is szerkesztette inkább 1876-tól, amikor hazatoloncolták Magyarországra. Elég „hatékonyan” szerkesztett: hamarosan nemcsak Ausztriában, az Osztrák-Magyar Monarchia nyugati felében, hanem a vaskancellár, Bismarck által kormányzott Német Birodalomban is betiltották az Arbeiter-Wochen-Chronikot.
