Ezt a jelenséget a pszichológiában digitális cuminak nevezik, a KSH friss kutatása szerint a másfél éves gyerekek átlagos napi képernyőideje az ilyen pillanatok miatt is 85,7 percre, azaz majdnem másfél órára kúszott fel. Dermesztő adat.
A 0–3 éves korosztály esetében ez különösen érzékeny kérdés: ebben az időszakban fejlődik a figyelmük, a kötődés és a kommunikáció – minden, ami később meghatározza a viszonyukat önmagukhoz és a külvilághoz. Noha a digitális eszközök kényelmes megoldásnak tűnnek a mindennapokban, egyre több szakember figyelmeztet arra, hogy a túl korai és túlzott képernyőhasználat komoly következményekkel járhat.
Cikksorozatunk első részében gyermekpszichológust kérdeztünk arról, mit tesz a képernyő a legkisebbekkel – és mit tehetnek a szülők azért, hogy ne bűntudatot érezzenek akkor, ha a digitális világban néha, akár percekre is képernyővel találkozik a gyerek.
A folytatásban a digitális eszközök hatásairól szóló kutatásaira fókuszálunk.
Dr. Konok Veronika, az Alfa Generáció Labor vezetője és tudományos munkatársa szerint ma már több területen is jól láthatók a kütyük negatív hatásai a legkisebbeket nézve.
A kütyüző ovisoknak rosszabbul megy, hogy megértsék a másik nézőpontját. Van egy egészen friss kutatási eredményünk, amely kisiskolásoknál is ugyanezt mutatja, valamint az is nehezebben ment nekik, hogy felismerjék a másik érzelmeit
– fogalmaz a szakember.
Ez kifejezetten súlyos következmény lehet, hiszen a társas készségek fejlődése alapvetően meghatározza a későbbi emberi kapcsolatokat. A gyermek ugyanis nem pusztán szavakat tanul, hanem azt is, hogyan reagáljon mások érzéseire, hogyan értse meg a másik ember szándékait vagy hangulatát. Ha a társas interakciókkal töltött időt részben képernyők veszik el, annak hosszú távú ára lehet.
A kutatások szerint a nyelvi fejlődés is sérülhet. Dr. Konok szerint ezt nemcsak tudományos vizsgálatok, hanem a gyakorló szakemberek mindennapi tapasztalatai is visszaigazolják.
