„Lehet, a sátán most csatát nyer, de a győzelem Jézus Krisztusé.” Kövér László nyilatkozta ezt Bayer Zsoltnak a választási eredményről. Miről mesél önnek ez a mondat?

Leginkább arról, hogy a politikai retorikába vészesen beszivárgott a papos beszédmód. Néha úgy tűnik, mintha nem a közérdek szolgálatára, hanem valami liturgikus szerepre kaptak volna felkérést a közélet szereplői. Az még inkább blaszfémia, amikor a Vadhajtások és a Nemzeti Sport igeforrásként említődik. Egyébként párthovatartozástól függetlenül kezd sajnos elharapózni a biblikus szóhasználat.

Szereptévesztés? Vagy csupán retorikai játék?

Próbálom retorikai játéknak tekinteni, melynek célja a mondanivaló nyomatékosítása. Semmiképp sem szerencsés.

Helytelen gondolat, hogy saját kétharmadjainak súlya alatt szektává vált a Fidesz, magját, apadó számú híveit vakhit vezeti, középpontban minden igazság hordozójával, Orbán Viktorral?

Kétségtelen, hogy a Fideszben, de általában is, túl sok ügy vált hitkérdéssé. Hogy ezt szektásodásnak nevezzük, vagy szélsőséges társadalmi megosztottságról beszélünk, végül is majdnem mindegy.

A sátán győzött a választáson?

Dehogy győzött a sátán. Ettől még persze Jézus Krisztus nyilván győzedelmeskedni fog. De a magyarországi választásokhoz történetesen egyiküknek sincs közvetlen köze. Súlyos felelősség terhel mindenkit, aki ilyen arányú győzelem láttán bárkit is diabolizál. Ekkora többség tiszteletet érdemel. Amúgy a választási rendszer sajátossága, emberek munkájának a következménye.

Ön kinek drukkolt a választáson? És miért annak?

Ez az a kérdés, hogy hova tettem az ikszet, amire nem válaszolok. Egyébként az utóbbi években kormánypárti lapokban is megjelent, többé-kevésbé a szakmámba vágó írásaim elárulják, hogy álláspontom világos:

Európához tartozunk, csakis ott van esélyünk a nemzeti érdekeink érvényesítésére. Abban a furcsa dichotómiában tehát, hogy Moszkva vagy Európa, mindenképpen az Európai Unió mellett tettem, teszem le a voksot.

Csak válaszolt a kérdésre… És akkor essünk túl azon a híren is, hogy az ön neve állítólag szóba került a tiszás kormányalakítás külügyi fejezeténél.