Nagyvilág

„Már sokan elmentek. Leginkább rákban” – meglátogattuk a Kijevbe kitelepített csernobili túlélőket

Győri Boldizsár
Győri Boldizsár
Már nem sokan vannak életben azok közül, akiket a csernobili katasztrófa után kitelepítettek Pripjatyból. Győri Boldizsár őket látogatta meg egy kijevi lakótelepen, ahová negyven évvel ezelőtt költöztették a túlélőket. Akad közöttük, akit nem a sugárzás gyilkolt meg, hanem egy orosz drón.

A csernobili katasztrófa nyomán kitelepített több mint száz falu és a két város, Csernobil és Pripjaty lakosai Ukrajnában már jóval a 2014-ben kezdődő háború előtt tisztában voltak azzal, mit jelent belső menekültként élni, igaz, akkoriban az „ukrittja”, azaz óvóhely kifejezést még csak a sérült reaktort védő szarkofágra használták.

Az 1986-ban ideiglenesnek hazudott kitelepítés több mint százezer embert érintett. Megoldást viszonylag gyorsan találtak a hatóságok: az embereket – Kijev északi részén – egy lakásépítő szövetkezet által építtetett, majdnem kész társasházakban helyezték el. A lakásokat elvette az állam a tulajdonosoktól, és odaadta a menekülteknek, így vált a Balzac utca-Arhitekota Nikolajeva utca által körülölelt terület a csernobiliek Noé-bárkájává.

Ez az egész épület tele van pripjatyiakkal

– int a mögötte álló húszemeletesre Okszana a bejárat előtt álló lócán ülve harmadmagával, abbahagyva a barátnőivel zajló tereferét.

Csak az a baj, hogy sokan közülük már elmentek – mármint meghaltak. Leginkább rákban.

Okszana egy pripjatyi kollégiumban volt pedagógus – a városba érkezők többsége fiatal volt, és sokan nőtlenek. Pripjatyban 1986-ban az átlagéletkor huszonhat év volt, a településen pedig tizennyolc kollégium épült egyedülállók számára. Harmincegy éves volt 1986-ban – egy férjjel és egy hatéves kisfiúval.

„A Sztroitelej sugárút 28.-ban, a 205-ös számú lakásában laktam, és a 17-es kollégiumban dolgoztam. A közelben volt az egészségügyi-járványügyi állomás. Sugárbeteg tűzoltókat hoztak oda. Az egyik ilyen tűzoltó a katasztrófa előtt az én esti iskolámba járt, ahol biológiát tanítottam. A sugárterhelés következtében meghalt.”

Nem csak élelemből volt elég, a várost mindennel ellátták. A lakásomban volt egy lengyel konyhai szett, egy minszki hűtőszekrény, ibolyás lengyel függönyök, egy hatalmas televízió. Gazdag életet éltünk. Az erkélyem másfél méterszer hét méter volt. A ház egyik oldaláról az atomerőműre, a másikról Pripjatyra nyílt kilátás. Az én lakásom Pripjatyra nézett

– idézi fel Okszana.

Győri Boldizsár Okszana
Győri Boldizsár

A férje az erőműben dolgozott egy műszaki ellenőrző csoportban. Amikor csővezetékeket hegesztettek, ő ellenőrizte a hegesztéseket. Okszana szerelemből költözött a városba. „Ahová a férj megy, oda a feleség is követi.”

A végzetes napon, április 26-án a kollégiumban dolgozott.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Olvasói sztorik