„Tudatosítjuk, hogy az idei boldog karácsonyt, a jólét karácsonyát, a Szovjetunió segítségével létrejött népi demokratikus rendszerünknek és annak vezetőjének, a Magyar Dolgozók Pártjának köszönhetjük, amely a három éves tervvel megteremtette számunkra a bőség karácsonyát.”
1949-ben vagyunk. A hatalmat birtokló állampárt, az MDP ilyen szándékkal próbálta meg „államosítani” a karácsonyt, megváltoztatva az emberek életében betöltött szerepét.
Mint az élet minden területén, a Rákosi-korszakban az ünnepek tekintetében is megkezdődött az ideológiai átformálás. Az ateista világszemlélet a marxizmus-leninizmus-sztálinizmus jegyében az összes, vallásossághoz kötődő dolgot megpróbálta kitörölni az emberek tudatából. Mivel az ünnepi kultúra átértékelődött, a karácsony sem kerülhette el sorsát: második napját 1952-ben munkanappá nyilvánították. A Múlt-kor című történelmi magazin hasábjain olvasható tanulmányában – ahonnan a fenti idézet is származik – Murányi Gábor azt írja, 1954 végén – nem kis részben az előző évben miniszterelnökké avanzsált Nagy Imre nevével fémjelzett enyhülés eredményeként – a karácsony újra kétnapos ünneppé lépett elő. Ám nem sokáig, mert 1955-ben a hatalom csúcsára visszatérő Rákosi ismét egy napra szűkítette a „szeretet ünnepét”, amelyet a hivatalos nyelvezettel egyre gyakrabban neveztek fenyőünnepnek.
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
„Kitalálták a parlamenti karácsonyozást. Úttörőgyerekek vették körül a parlamenti fenyőfát, így is próbálták közösségi ünneppé formálni a karácsonyt a vallási ünnep helyett” – magyarázta az átalakított ünnep néhány elemét Valuch Tibor történész. A szakember lapunknak kifejtette, a hivatalos ideológia ellenére a privát, családi ünnepeket mindez nem tudta befolyásolni: az emberek ugyanúgy megvették a karácsonyfát, vagy a szegényebb családok legalább egy fenyőágat, és megtartották a régi szokásokat. Különösen vidéken, kistelepüléseken megtartották az éjféli miséket, amelyekre sokan mentek el. „Még az 1950-es évek elején is tömve voltak a templomok” – mondta Valuch Tibor. Hozzá kell tenni azonban, hogy nem mindig csak hívekkel; a párt álcázott aktivistái az éjféli miséken is ott voltak, és figyelték, kik mennek el a szertartásra, és mit szónokolnak a papok.
Rossz áruk, szűkös karácsonyok
A mai már-már áttekinthetetlenül bőséges karácsonyi árukínálatot látva sokaknak talán elképzelhetetlen, hogy különösen 1951-52-ben katasztrofális volt az ellátás Magyarországon. „Nagyon kevés dolgot, nagyon ritkán, nagyon nehezen lehetett megszerezni” – érzékeltette az akkori állapotokat Valuch Tibor. Ez még akkor is így volt, hogyha az ünnepekre igyekeztek valamivel jobb ellátást szervezni, de az árukért valóságos küzdelem zajlott. Tanulmányában Murányi Gábor felidézi, hogy a karácsonyi jobb ellátás érdekében 1951-ben a belkereskedelmi miniszter elrendelte, hogy „jegy nélkül, teljesen szabadon vásárolható a kenyér, a liszt, a cukor, a mosó-, mosdó- és borotvaszappan, a tej, a vaj, és minden iparcikk” – de a hiánycikkekből így sem lett több. A boltok előtt hatalmas sorok álltak. Az üzletekben sok mindent nem lehetett kapni, az áruk rossz minőségűek voltak.
A szaloncukrot akkoriban sokan otthon készítették. A karácsonyfára gyümölcsöket, almát, diót tettek. „A szegényebb családokban a legfontosabb személyes tárgyakat tekintették ajándéknak. Ha például nadrágot kellett venni egy gyereknek, akkor azt karácsonyra kapta meg” – mondta Valuch Tibor. Az ajándéknak nem az értéke, hanem a gesztusa volt fontos.
Fotó: 168ora.hu
1956 szomorú karácsonya és szilvesztere
„Édesapám seprűnyélből csinált karácsonyfát. Lyukakat fúrt bele, fenyőágakat az erdőből hozott, és ráerősítette. Ezt állítottuk fel a szobában. Én ajándékba bababútort kaptam, amit a nagyapám faragott. A felnőttek csak olyan dolgokkal ajándékozták meg egymást, amit maguk készítettek: kötött sállal, kesztyűvel, zoknival. Édesanyám papucsot kapott. A szaloncukrot kristálycukorból főztük, és valamivel ízesítettük. A forradalom után decemberben már voltak nyitva boltok, de húsért sorba kellett állni a Gyáli úti hentesnél.”
Ez az általunk gyűjtött visszaemlékezés jól illusztrálja az 1956-os karácsonyi állapotokat. „Szomorú karácsony volt 1956-ban. Akkor már elkezdődtek a megtorlások, begyűjtések” – mondta Valuch Tibor. Feloldották ugyan az előtte pár héttel bevezetett kijárási tilalmat, sőt éjféli misére is el lehetett menni, de a főváros lehangoló képet mutatott: Budapest romokban hevert.
Az új hatalom kisebb-nagyobb gesztusokat próbált tenni, mert karácsonykor nyugalmat akart. Országos közellátási kormánybiztosnak Nyers Rezsőt nevezték ki, aki gőzerővel dolgozott azon, hogy az ünnepekre legyen legalább alapszintű ellátás. A Hazánk című napilap decemberi cikkei szerint – csak néhány példa: “Habkarikákat is vásárolhatnak a karácsonyfákra az asszonyok a jövő héten minden édességboltban”; “Csomagolatlan szaloncukrot nagy mennyiségben hoz forgalomba a Győri Keksz-és Ostyagyár. A csomagolópapírt a szaloncukorhoz mellékelik, mert a csomagolást nem tudják elvégezni a kereslet nagy megnövekedése miatt”; “Százötven vagon karácsonyfa érkezik Romániából és Csehszlovákiából. A faipari üzemek már nagyobb részben legyártották a szükséges fatalpakat” – úgy tűnhetett, ennek megvan az eredménye, holott egy átlagos magyar család karácsonya így is igencsak szűkös volt; ha valakinek nem maradt élelmiszer-tartaléka, akkor számára az ’56-os karácsony meglehetősen szegényesen telt.
Nem volt jobb a szilveszter sem. Egy akkor 12 éves kisfiú, Csics Gyula, akinek naplója 2006-ban Magyar forradalom, 1956 címmel jelent meg, többek között ezt írta: „Idén nem volt vidám szilveszterünk. A rádióban sem volt jó szilveszteri műsor. Apuék a Cselényiékhez mentek kártyázni. Egy kicsit nálunk volt Mirsinszky bácsi is. Én egész este naplót írtam. Bözsi néni és Franczi már korán lefeküdt. Apuék éjfélkor átjöttek boldog újévet kívánni. Apu azt mondta, hogy már megint lövöldöznek. Anyu hozott egy Népszabadságot. (…) Éjjel fél 2-kor feküdtem le. Hamar elaludtam. Éjfélkor Dobi István beszédet mondott, és boldog újévet kívánt. Este jég esett.”
Fotó: Fortepan/Nagy Gyula
Amikor olvadni kezdett a jég
1956 után karácsony mindkét napja munkaszüneti nap lett, és annak a privát szférának a részévé vált, amit a hatalom nem akart bolygatni.
A vásárlási lehetőségek bővüléséről az 1960-as évek közepétől beszélhetünk. „Ha megnézzük az akkori képeket, akkor azt látjuk, hogy valamennyire a ma megszokott jelenetek előképei. Tömegek álltak a Corvin áruház előtt, az épületen karácsonyi „díszlet” látható, sokan jártak vásárolni, megjelentek a karácsonyi reklámanyagok” – sorolta a változásokat Valuch Tibor. A történész az árubőség jeleként említette, hogy akkoriban már két-háromféle szaloncukrot forgalmaztak, és karácsonyfadíszeket lehetett kapni. A gyerekek hetekkel karácsony előtt nézegették a kirakatokat, hogy milyen játékok kaphatók, és mit kellene kérni. „Abban az időben már volt karácsonyi készülődés” – fűzte hozzá Valuch Tibor azzal a kiegészítéssel, hogy az ünnep vallásos tartalma, ami még az 1950-es évek diktatúrájában a tiltás ellenére is sokak számára fontos volt, már kevésbé örökítődött át.
