Hagyomány és modernitás meglepő egyvelege fogadott minket Kassai Lajos lovasíjász és íjkészítő kaposmérői műhelyében: a tartókon több száz, honfoglalás kori magyar íj – köztük karbonszálas és kompozit anyagokból készült változatok is. A legmodernebb gépi megoldásokat alkalmazó műhely tetején napelemek, mellette a fűben 5–6 ló legelészik. Most épp itt nőtt meg a fű, itt van rájuk szükség. Hamarosan már Kassai Lajos platós kocsiján csettegünk végig a Somogyi-dombság és a Zselic határán fekvő birtokon. Mangalicákkal és vízibivalyokkal találkozunk, de az út vége fele csatlakozik hozzánk Á, a holló is. Öt évvel ezelőtt, egy fészekből kiesve került a Kassai-birtokra, azóta ideszokott. Háziasodásának magas fokát jelzi, hogy az asztalról leeső falatokon túl simogatásokat is elfogad a gazdáitól. A lagúnák, tavak és dombok között végül előbukkan a Makovecz-stílusú épületegyüttes, mi pedig ebben a népmesei környezetben ülünk le beszélgetni.

*

Hazatalálás élményéből született meg a lovasíjászat

Ön egy konzervatív ikon, a modern kori lovasíjászat megteremtője, mely sport mára világszerte elterjedt. Emellett íjkészítő mester és gazdálkodó is. Mindezek mellett egyre többször találkozni önnel a médiában is, ahol többek között kulturális és társadalmi kérdésekről, megosztottságról, hagyományról és modernségről nyilatkozik. Hogy lett a lovasíjászból podcastek és riportok visszatérő szereplője?

Az első komolyabb híradás 1989-ben készült rólam. Azóta meg-megkeresnek a médiától, de akkor még a lovasíjász énem volt a figyelem homlokterében. Közben írtam egy könyvet 2001-ben, film is készült rólam A lovasíjász címmel 2016-ban. Mostanra a lovasíjász megöregedett, megbölcsült. Azt látom, hogy ma már inkább azért keresnek, mert ebben a rettenetesen zavaros világban, amiben élünk, fontos az embereknek, hogy látnak, hallanak olyan gondolatokat, amelyek távol állnak a politikától. Talán az is érdekessé tette a személyemet, hogy egy határozott értékrendet követek, ugyanakkor nem nézem le azt, aki máshogy él, mint én. Ha valahova meghívnak, és megtehetem, elmegyek.

Rátérünk majd a zavaros világra is, de előbb arra kérem, idézzük fel a kezdeteket. Hogy került ide, a Kaposmérő és Bárdudvarnok között található völgybe?

38 évvel ezelőtt a falu felől lovagoltam erre, egy megvadult lovon – akkor ráadásul még lovagolni sem tudtam rendesen. Egyszerűen nem tudtam mit csinálni a lóval: úgy rángatott végig a Zselicen, mint egy rongyot. Végül befutottunk ide, ebbe a kis völgybe, ahol a meredek domboldal mellett meg tudtam állítani.

Akkor nekem egy nagyon erős hazatalálás élményem volt.

Annyira megérintett ez az eldugott hely, hogy elkezdtem ide kijárni Kaposmérőről. Akkor még kommunizmus volt ebben az országban, én pedig megkerestem a Bárdudvarnoki Állami Gazdaságot, és kibéreltem ezt a kis területet. Amikor pedig a rendszer megváltozott, isteni csoda folytán sikerült  megvennem.

Itt, ebben az elzárt völgyben született meg a lovasíjászat is?

Igen, teljes izolációban. Itt vágtattam és lövöldöztem egy szalmabálára, így indult. Aztán 1994-ben már megrendeztem az első versenyt a saját szabályrendszerem szerint. Azóta ez a versenysport dinamikusan fejlődik, nagyjából ezren űzik hazánkban, a világ 18 országában van jelen, és 42 nemzetközi bíró irányítja magát a rendszert.

Szaúd-Arábiától Dél-Afrikán át Kínáig, Európa számos országában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Oroszországban is ott vagyunk. Exponenciális ütemben fejlődő olyan sportágról beszélünk, amiből – reményeim szerint – belátható időn belül olimpiai sport lesz.

Ez a völgy a sportág bölcsője, de a nemzetközi központja Svájcban, Lausanne-ban található, az „olimpia fővárosában” – nem véletlenül pont itt.

Felvették a kapcsolatot a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal is? 

Természetesen jelentkeztem náluk, tudunk egymásról. A lovas szövetséggel, az íjász szövetséggel nagyon jó a kapcsolatunk Magyarországon, csakúgy, mint a lovas világszervezettel és az olimpiai íjászattal is. Ez biztosan segíti azt a folyamatot, hogy egyszer olimpiai sportág váljon belőle.

Mi kellene még ehhez?