Az a bizonyos munkanap is ugyanúgy indult a Kecskeméti Katona József Múzeum (KKJM) munkatársainak 2024 őszén, ahogy előtte oly sok másik: amatőr közösségi régészek jelentették, hogy néhány vas lószerszámot, ezüstpénzt és -vereteket találtak Akasztó határában a szántóföldön. Minden feltárás új izgalmakat és kihívásokat rejt, ám az esős, rendkívül ködös és szeles, kifejezetten hideg novemberi időben azért még a régészek sem terepmunkáról álmodnak. Ennek ellenére ilyenkor menni kell, és, ami ezen a napon elkezdődött, az mára – nyugodtan mondhatjuk – régészeti, történelmi szenzációvá nőtte ki magát. A fémdarabok ugyanis három, honfoglalás kori, lovukkal együtt eltemetett előkelő harcos, a legszűkebb elithez tartozó személy sírjaihoz vezették a szakembereket. Fegyverek, arany ékszerek, ezüstdíszek, az itáliai császártól beszedett adó érméi (köztük direkt a magyaroknak hamisított darabok), épségben megmaradt teljes tarsoly a tartalmával együtt, szövetek, szőrme és négyféle selyem került elő a maradványok mellől. Arról nem is beszélve, hogy az emberi és állati csontok szinte teljes épségben, a szerves anyagok egy része pedig páratlan minőségben vészelte át az elmúlt 1100 évet.




Wilhelm Gábor régész, főmuzeológus, a KKJM régészeti osztályának vezetője és csapata hamar felismerte a lelőhely páratlan értékét, így a leletek legértékesebb együttesét in situ emelték felszínre, és széleskörű tudományos összefogás alakult a feldolgozásukra – honfoglalás kori emlékek esetében most először. A X. századi leletegyüttes sajtótájékoztatóval és minikonferenciával egybekötött hivatalos bemutatóját a Magyar Nemzeti Múzeumban tartják majd hamarosan, ám a 24.hu lehetőséget kapott a leletek és az eddigi eredmények előzetes bemutatására, amelyet a téma összetett és egyedi volta okán két részben teszünk meg. Első cikkünkben a sírok szerencsés felfedezéséről, a méltóságjelző nyílhegyekről, illetve a három személy, Huba, Szaniszló és Koppány feltételezett élettörténetéről lesz szó. A temetőt feltáró és a multidiszciplináris kutatást összefogó Wilhelm Gáborral beszélgettünk.
