A fiókák áprilistól augusztusig hagyják el fészkeiket, ilyenkor rengeteg bejelentést kap a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) megmentendő madarakról, pedig legtöbbjük nincs bajban, sőt a legnagyobb segítség, ha nem fogjuk be őket, ha pedig már megtettük, a megtalálás helyén minél előbb engedjük szabadon őket.
Habár a földön talált fióka egy árva és segítségre szoruló kis állat érzetét keltheti, a madárfiókák alapvetően nem árvák, és nem estek ki a fészkeikből, hanem a túlélési ösztönükre hallgatva, a ragadozók elől menekülve hagyják el lakhelyüket. Ilyenkor a szülőket hívóhangokkal szólítják magukhoz.
Az egészséges énekesmadár-fiókák egész testét repülőtollak fedik, jól szaladnak, szárnyukkal erőteljesen verdesnek, sőt valamilyen szinten repülni is képesek. Meg tudnak kapaszkodni az ágakban, nem bágyadtak és láthatólag nem betegek vagy legyengültek. Az ehhez hasonló madarak nem szorulnak megmentésre, befogásuk értelmetlenül kiszakítja őket fejlődési környezetükből, és a nem megfelelő táplálásuk toll- és csontfejlődési problémákhoz vezethet.
Mégis tudunk segíteni, úgy, hogy közben nem ártunk nekik. Mivel a fészket elhagyó fiókák még tapasztalatlanok és ügyetlenek, előfordul, hogy számukra veszélyes helyen, járdán vagy úttesten várják a szüleiket. Ilyenkor, két tenyerünkbe fogva, helyezzük a madarat egy közeli bokorba, árnyékba vagy kertbe. A szülők nem fogják megérezni a fiókán a szagunkat, mert a hazai madarak alapvetően nem használják a szaglószerveiket.
Egy másik megoldás, hogy a fészket vagy a röpképtelen fiókát egy nagyobb fonott kosárba helyezzük, védelem gyanánt, a megtalálás helyének közelében, ágak közé vagy – fecskék esetében – épületekre, ahol továbbra is a szülők nevelhetik őket.
Ha menteni kell, azt mindenképpen bízzuk szakemberekre. A legyengült vagy sérült madárfiókák mentése az állategészségügy vagy az állatorvos feladata. Az MME szervezete nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel, ezért mentéssel sem foglalkozik. A mentőhelyek országos listáját itt találja.
