Egykor óriási hangyászsünöknek adott otthon a mai ausztrál Victoria állam – írja a The Guardian. Erre a bizonyíték egy évszázadon át egy múzeum raktárában pihent.
Az óriáshangyászsün (Megalibgwilia owenii) a pleisztocén korban élt. Hossza nagyjából egy méter volt, tömege pedig elérte a 15 kilogrammot, ami körülbelül kétszerese a mai ausztrál hangyászsünöknek. A kihalt emlős maradványai eddig Ausztrália-szerte – Nyugat-Ausztráliától Tanzániáig – megtalálhatóak voltak kivéve Victoria államban.
Az árulkodó koponya darabot Tim Ziegler, a Victoria Múzeum Kutatóintézet gerinces őslénytani gyűjteményének vezetője fedezte fel, néhány vegyes fosszília között, amelyeket 1907-ben ástak ki a Foul Air-barlangból, a Buchan-barlangrendszerben.
A nagyjából egy ujjnyi hosszúságú leletet valószínűleg egy kis kenguru hátsó végtagjának tulajdonították. Zieglernek azonban feltűnt a kövület szimmetriája, a szájpad íves alakja, valamint azok a belső üregek, amelyeken keresztül a levegő áramlott légzés során. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy ez egy hangyászsün csőre lehetett.
A kövületet először 2021-ben vették észre, de a felfedezés megerősítéséhez további vizsgálatokra volt szükség – többek között az ország múzeumaiban őrzött hangyászsün-példányok 3D-szkennelésére. Archív dokumentumok segítségével Ziegler megerősítette, hogy a példányt Frank Spry múzeumi tisztviselő gyűjtötte több mint egy évszázaddal ezelőtt, a Foul Air-barlangban tett expedíciója során.
Az óriáshangyászsünt valószínűleg hasonló méretű volt, mint a hosszúcsőrű hangyászsünök (Zaglossus), amelyek manapság új-Guinea trópusi területein élnek. Csontváza azonban robusztusabb lehetett, mint a hasonló termetű állatoké. Csontjain mélyebb izomnyomok láthatóak, ami alapján nagy erő kifejtésre lehetett képes. Elképzelhető, hogy a fák kérgeit letépve bogarak, lárvák vagy molylepkék után kutattak.
